tóth gabi
Százegy évet kellett megérnie Békési Ilonának, hogy újra magyar lehessen. Pedig magyarnak született Kolozsváron 1918. október 2-án. Aztán volt román, szovjet és hontalan is. Élete kész regény, és azt mondja: most, hogy végre újra magyar lehet, happy and lesz a vége.
„Megnyugodtam, teljesül az álmom, ismét magyar állampolgár vagyok, magyarként halhatok meg"
– mondta a %Ripost%-nak a 101 éves Békési Ilona, aki a múlt héten Szegeden tette le az állampolgári esküt.
„Nagyon örültem, de sírtam is, amikor átvettem az állampolgárságomat igazoló dokumentumot. Nekem ez nagyon sokat jelent" – vallja be az idős asszony.
Ez nem ment egyszerűen, mivel nem volt meg Ilona eredeti születési anyakönyvi kivonata, de a fő, hogy sikerült!
A 101 éves asszony elérkezettnek látta az időt arra is, hogy megírja a kalandos élettörténetét, mint mondja: most dolgozik a kéziraton. Amikor született, 1918-ban Kolozsvár magyar földnek számított, de még abban az évben Romániához csatolták Erdélyt. Békési Ilona az apácáknál tanult, majd fiatalon Nagyváradra költözött. Már román állampolgárként kezdte meg tanulmányait a moszkvai egyetemen. Ott megismerkedett egy grúz fiúval, hozzáment és a Szovjetunióban maradt – mindketten orvosként dolgoztak. Három gyerekük született. Ilona a szovjet állampolgárságot nem akarta felvenni, de a románt elveszítette, így hontalan lett.
1954-ben meghívta a tbiliszi egyetem, hogy tanítson magyarul.
„Tankönyveink nem voltak, mindent nekem kellett kitalálni, így alapítottam meg a magyar szakot” – idézi fel Ilona néni, akinek nagyon fontos volt a magyarsága és sokat tett a nyelv oktatásáért. Õ fogta össze a helyi magyarokat, s rendezvényeket szervezett a kint élőknek. Nem sokkal később ő lett a kulturális kapcsolatok felelőse Grúziában.
„1956-ban a kényszer vitt rá, hogy felvegyem a szovjet állampolgárságot" – folytatja. „Készültünk haza Kolozsvárra. Akkor már tíz éve nem láttam az apámat és a testvéreimet. Még autót is kaptunk a nagy útra, édesapám küldött meghívót, mert abban az időben nem lehetett csak úgy utazgatni, de kiderült, hogy csak a férjem mehet és a gyerekek, én nem, mert nincsenek papírjaim. Majd megőrültem!"
Az utazás kedvéért végül felvette a szovjet állampolgárságot, és nemcsak Kolozsvárra, de Budapestre is ellátogattak. A gyerekeinek annyira megtetszett Magyarország, hogy később ide jöttek tanulni.
„Nekem nagyon fontos volt, hogy mindegyik gyermekem beszéljen magyarul" – hangsúlyozza Ilona néni. A nyolcvanas években a férje betegsége miatt Szegedre költöztek, akkor a gyerekeik már itt éltek. 1986-ban megözvegyült. Amikor megszűnt a Szovjetunió, megint elvesztette az állampolgárságát, és újabb hontalan évek következtek –letelepedési engedéllyel maradhatott Szegeden. Kérte ő a magyar állampolgárságot már akkor is, de mivel nem volt meg az eredeti születési anyakönyvi kivonata, megtagadták tőle. Azután csillant fel a remény, miután egyszerűsített honosítási folyamattal is kérhették a határon túli magyarok az állampolgárságot. Ilona a kolozsvári főkonzulátushoz fordult segítségért, méltányossági kérelmet is beadott. Március elsején kapta az értesítést a kormányhivataltól: elhárultak az akadályok, már csak az állampolgársági esküt kell letennie. Így teljesült Békési Ilona álma.