90 ezer helyett 130 ezerből gazdálkodhat az anyuka

Karácsond egyik mellékutcájának végén áll a család háza. Egy farkát hevesen csóváló kiskutya jelzi, hogy idegen érkezett a portára. Az édesanya kedvesen invitál minket a házba, de közben odasúgja: kérem ne fényképezzék az előszobát és a többi helyiséget sem, csak azt, ahol Máté fekszik.

„Szégyellem, hogy ilyen körülmények között élünk" – mondja, majd hellyel kínál minket a saját ágyán. A kicsiny szoba másik fekhelye ugyanis kisfiáé. Õ legalábbis így mondja. Kisfiam. Csillogó szemekkel.

Miközben beszélgetünk folyamatosan szól a tévé. Mulatós zenét játszanak. Ez Máté kedvence. Az anyuka már az elején szabadkozni kezd, hogy nem kapcsolhatja ki, sőt lehalkítani sem tudja a készüléket, mert akkor Máté üvölteni kezd és képtelen lenyugtatni.

A vékony, madárcsontú fiú talán negyven kiló lehet. Arca enyhén borostás, kezei és lábai úgy állnak, mintha folyamatosan görcsben lennének. Juditot azonnal császározni kellett volna, amikor a baba elakadt a szülőcsatornában, ám ez valamiért nem történt meg. Így Máté agya az oxigénhiány miatt véglegesen károsodott. Az orvosok azt mondták adja intézetbe fiát, ám Judit erről hallani sem akart.

Azért élek még, mert itt van nekem Máté és a két kisunokám az egyéves Benett és a kétéves Patrik. Nem mondom, hogy könnyű. Sokszor érzem úgy, hogy elfogy az erőm. Lelkileg és fizikailag is nagyon fárasztó ez a folyamatos készenlét, de csinálni kell. Ki gondoskodjon a kisfiamról, ha nem én – mondja Judit, majd elhomályosul a tekintete.

Jelenleg öten lakunk itt. Most itt él az egyedülálló 20 éves lányom a két pici unokámmal és persze a másik szobában én Mátéval. A 2,5 szobából nem is tudjuk mindegyiket fűteni, mert arra már nem futja. Eddig kiemelt ápolási díjként minden hónapban 52 800 forintot hozott a postás, most kapok először kézhez 90 ezret. Ez már a GYOD lesz – mosolyodik el most először beszélgetésünk alatt az anyuka.

Judit és Máté eddig nagyjából havi kilencvenezer forintból élt, amiben benne van Máté rokkantnyugdíja és az a 14 ezer forint is, amit gyerektartásként kap az anyuka. Ez az összeg most a GYOD-nak köszönhetően mintegy 130 ezer forintra nő. Bár a pelenkákat és Máté epilepszia gyógyszereit ingyen kapja a család, a speciális ételekre, a napi két liter tejre havonta elmegy 30-40 ezer forint.

A pénz nem boldogít, de talán hozzájárul ahhoz, hogy mostantól kicsit könnyebben éljünk – sóhajt egy nagyot Judit, majd egy fecskendőt hoz be a szobába. Kisvártatva Máté testvére, Csenge, lefogja bátyja kezét, majd Judit a műanyag fecskendővel vizet pumpál a fiú szájába.

„Három óránként mindig megitatom. Sajnos nem tudja jelezni, hogy mikor szomjas. Etetni is úgy kell, mint egy babát. Szintén ilyen gyakorisággal. Mivel nem tud rágni, tejbe áztatom neki a falatokat. Kap tejbegrízt, tejberizst, tápszert és bébiételeket is. Csak tőlem és a lányomtól fogadja el az ételt. Fürdetni is nagyon nehéz, úgy pancsol a kádban, mint egy kisbaba. Imádja "

– magyarázza Judit. Miközben talpra állítja fiát, hogy átöltöztesse, Máté a mellkasára hajtja fejét és két kacska kezével átöleli édesanyját.

Ha te is kíváncsi vagy arra, hogy mire vágyik legjobban Judit és mi az egyetlen szórakozása, akkor keresd csütörtökön a %Ripost% napilapot az újságárusoknál.