Ezeket biztos nem tudtad Munkácsy híres festményeiről

Csaknem minden családban van egy szentkép, ami még a dédi szobájának a falán lógott, és kedves családi ereklyeként őrizgetik. Ilyen Magyarország számára Munkácsy három Krisztus-festménye: a Krisztus Pilátus előtt, az Ecce Homo és a Golgota. Aki látta már együtt ezt a három festményt, az tudja, milyen elképesztő hatással vannak nézőjükre.

„Aprónak érzi magát az ember, hiszen a festményeken szereplő alakok jóval nagyobbak, mint mi – mondta a %Ripost%-nak Tóth Jolán, aki minden évben újra elmegy a múzeumba, hogy részese lehessen ennek az élménynek. – Órákat el tudnék tölteni a kiállítóteremben, annyi érdekes apró részlet, kimunkált jelenet van ezeken a képeken. Még aki nem rajong a képzőművészetért, annak is érdemes megnéznie, biztos, hogy a látvány hatása alá kerül.” 

Maga a festő, Munkácsy Mihály sosem látta együtt három monumentális alkotását. Kettő közülük már Amerikában volt, amikor az Ecce Homo elkészült. Ahogyan az ő élete, úgy híres képeinek a története is kalandos. A %Ripost% a debreceni Déri Múzeum művészettörténészét kérdezte a három képről.

„Munkácsy elsőként a Krisztus Pilátus előtt című képet festette 1881-ben, ezt követte a Golgota 1884-ben, majd 1896-ban az Ecce Homo. Ezeket a festő saját párizsi műtermében készítette – mondta lapunknak Fodor Éva. - A párizsi bemutatókat európai diadalút követte: Bécsben, Budapesten, Berlinben, Hamburgban, Varsóban és más nagyvárosokban is csodájára jártak a kivételes alkotásoknak.” – Amerikában mindössze pár hónap eltéréssel mutatták be a Krisztus Pilátus előtt című képet és a Golgotát 1886-87-ben, s azok ott is maradtak, illetve csak egyszer, az 1889. évi párizsi világkiállítás idején hozták vissza azokat Európába.

Az Ecce Homo 1930-ban került a Déri Múzeumba, a Golgota 1991-ben, a Krisztus Pilátus előtt című alkotás 1995-ben került haza végre, és – kisebb megszakításokkal – 1995 óta együtt látható a három kép a debreceni múzeumban. Mindeddig azonban bizonytalan volt, hogy ez így is maradhat. Most, hogy a kormány hárommilliárd forintért megvásárolta a Golgotát, nem kell többé aggódnunk a „családi szentkép” miatt.

Krisztus Pilátus előtt

Mérete: 417x636 centiméter
Készült: 1881

Munkácsy 1880 júliusában fogott hozzá a mű megfestéséhez. A korabeli Pesti Hírlap szerint egy Jézus életéről szóló könyv adta az ihletet, a korabeli osztrák műgyűjtő és képkereskedő, Charles Sedermeyer azonban visszaemlékezésében azt írja, ő vetette fel a témát a festőnek. A képet 1881 tavaszán, a párizsi Szalon megnyitóján akarták bemutatni, de nem készült el időben, mert ekkortájt halt meg Munkácsy újszülött fia, palotája pedig kigyulladt. A művet, amihez több színváltozatot és tanulmányt készített, mindegyikhez élő modelleket felhasználva, végül nyárra készült el. Sedelmeyer a saját palotájában állította ki, hatalmas sikerrel. Ezután európai körútra vitte a festményt. A kép bécsi kiállítása alkalmából Munkácsy megkapta I. Ferenc Józseftől a Szent István-rend kiskeresztjét. Budapesten a régi Műcsarnokban (a mostani Képzőművészeti Egyetem dísztermében) 80 ezren nézték meg. 1884 húsvétján állították ki először a Golgotával együtt, majd Amerikába vitték, a kiállítás megnyitóján az Egyesült Államok elnöke is köszöntötte a művészt. Egy multimilliomos kereskedő, John Wanamaker 160 ezer dollárért vette meg, a Golgotával együtt. A két képet a saját házában, később Philadelphiában a Wanamaker Áruházban állította ki.

1988-ban bukkant fel újra a kép a Sotheby’s árverésén. A kanadai Joseph Tanenbau vette meg, majd 1991-ben kölcsönadta a Hamilton galériának, az pedig Magyarországnak. Kitétel volt, hogy ötévenként vissza kell szállítani Kanadába. Végül 1995-ben a magyar állam 5,7 millió dollárért (közel 1,6 milliárd forintért) megvásárolta. Ezután restaurálták.

Golgota

Mérete: 460x712 centiméter
Készült: 1884

A Krisztus Pilátus előtt című kép elkészülte után kezdte meg a művész a Golgota megfestését. Ehhez sok vázlatot és tanulmányt készített. Az egyikhez, aminek a Keresztre feszített Krisztus címet adta, nem talált megfelelő modellt, így saját magát feszíttette keresztre és fényképeztette le. A Golgota 1884 tavaszán készült el, együtt állították ki a Krisztus Pilátus előtt című képpel nagypénteken a műkereskedő Sedelmeyer palotájában. A következő évben Budapesten a régi Műcsarnokban 92 ezren látták. 1995-ben több európai nagyvárosban bemutatták, majd a Krisztus Pilátus előtt című képpel együtt vitték és adták el Amerikában, ezért 175 ezer dollárt fizetett John Wanamaker.

Az üzletember örökösei 1988-ban adták el Julian Beck magyar születésű amerikai üzletembernek, aki tíz évre kölcsönadta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A kép 1991-ben érkezett meg Magyarországra, két éven át restaurálták. 1993-ban húsvétkor láthatták először itthon a műalkotást. Mivel az akkori magyar kormány nem vette meg, 2004-ben Pákh Imre műgyűjtőé lett, tőle vásárolta meg most a magyar állam 3 milliárd forintért.

Ecce Homo

Mérete: 403x650 centiméter
Készült: 1896

Budapesten a Millenniumi ünnepségeken mutatták be a művet, 315 ezer érdeklődő látta. A három festmény közül az Ecce Homo az, amely már közel egy évszázada rendezett tulajdonviszonyok között Magyarországon van.

„Munkácsy 1898-ban elárverezett műterméből Kádár Gábor nyomdász és grafikus vásárolta meg a festményt, hogy majd hazahozatja, de végül ebből nem lett semmi – mondta el a %Ripost%-nak Fodor Éva művészettörténész. – Az Ecce Homo-t 1916-ban Déri Frigyes kereskedelmi tanácsos, bécsi selyemgyáros és műgyűjtő vásárolta meg. Halála után az ő hagyatékának részeként került a debreceni Déri Múzeumba, ahol 1930 óta látható. 1993-ban került mellé a Golgota, 1995-ben a Krisztus Pilátus előtt. 2009-ben restaurálták.”

Nem is igazi trilógia!

Fodor Éva művészettörténésztől megtudtunk egy érdekes kulisszatitkot: bár a három képet mindenki trilógiaként emlegeti, valójában nem az, ugyanis akkor valamelyik képen kellene lennie egy központi elemnek. Ez inkább három önálló, Jézus életéről szóló alkotás.

Kortársai félreismerték

Szinyei Merse Pál az alábbiakat írta Munkácsy Mihályról:

„Jól ismertem Munkácsyt, Münchenben 1866–1868-ban gyakran találkoztunk, eljött ő Leibl körébe, de mindenki lesajnálta. Nemcsak azért, mert németül csak gagyogott, s kifejezésein halálra kacagták magukat a fiúk, de sajnálták, hogy nem haladhat. Nem volt meg a kellő alapja, a tudása bizonytalan volt. Egy nap eltűnt közülünk, s mikor újra elénk került, nagyban újságolta, hogy Párizsban járt. Általános volt a vélemény, hogy kár volt az útiköltségért. Mindenki - kivétel nélkül - úgy ítélte meg, hogy nem foghat rajta Párizs. Mert hiszen ami munkát tőle láttunk, mind nagyon gyenge, rajzhibákkal teli volt...”

Éhes inasból ünnepelt sztár

Munkácsy Mihály élete tele van fordulatokkal és ellentmondásokkal. 1844 február 20-án Munkácson született Lieb Mihály Leóként, a művésznevét 24 éves korában vette csak fel, először Munkácsi írásmóddal. Korán árvaságra jutott, és mivel rossz tanuló volt, nagybátyja 11 éves korában asztalosinasnak adta, majd Aradon lett segéd. Keserves, éhezéssel teli évek voltak ezek. 16 évesen betegen visszament Gyulára a nagybátyjához. Megismerkedett a helyi kastélyban dolgozó festővel, aki maga mellé vette. 1863-tól Pesten tanult és a Magyar Nemzeti Múzeum Képtárának a vezetője vette szárnyai alá. Az átütő sikert a Siralomház című kép hozta meg számára.

Élete gyökeres fordulatot vett 1870-ben, amikor megismerkedett a De Marches házaspárral és szoros barátságot kötött velük, majd a báró halála után feleségül vette annak 29 éves özvegyét. Párizsban fényűző, műteremmel ellátott házat béreltek, itt születtek számos mű mellett a trilógia képei. Párizsban Munkácsy házában volt először elektromos világítás, felesége óriási estélyeket, bálokat rendezett. Nagybátyja megbékélt, többször meglátogatta. Hihetetlenül sokat dolgozott és sikert sikerre halmozott, kora legjobban fizetett festője lett. 1881-ben megtörte a lendületét, amikor gyermeke újszülött korában meghalt.

Műkincskereskedője, Sedelmeyer és két nagy képe, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota révén 1886 novemberében kijutott Amerikába, ahol több mint két hónapot töltött, és mindenütt igazi sztárként kezelték. Már azért fizettek, hogy lássák festeni. Később párizsi műtermében is rendre felkeresték és megrendelésekkel halmozták el a tengerentúlról.

Miután egyre furcsábban viselkedett, a családja elmegyógyásszal figyeltette meg, és kiderült: a kora ifjúságában elkapott, akkor gyógyíthatatlan szifilisz tünetei ütköztek ki rajta. 1887-től idegszanatóriumokban kezelték, sosem tért már teljesen magához. 1890-ben, 56 évesen halt meg, a Fiumei úti Sírkertben alussza örök álmát.

Összebarátkozott Liszttel   

1886 március 22-én Munkácsy felesége, Cécile estélyt adott a házukban Liszt Ferenc tiszteletére. A szüleihez írt levelében írta: „Az egész terem felállt, a lelkesedés leírhatatlan volt, Miska és Liszt megölelték egymást.” Három nappal később mutatták be a Saint Eustach-templomban Liszt Esztergomi miséjét, ezen a Munkácsy házaspár is részt vett. Liszt négy hónappal később, július 30-án meghalt.

Eltűnhetnek a Munkácsy-képek?

Azért van szükségük állandó páratartalomra és hőmérsékletre a Munkácsy-képeknek, mert a festő egy abban az időben népszerű alapozó technológiát alkalmazott, bitumenes aláfestést használt, emiatt a képei folyamatosan sötétülnek. A bitümnek nevezett alapozóanyag hatása a korai Munkácsy képek tragikus állagromlását idézte elő. Amikor a festő látta, hogy gyorsan sötétednek a képei, lecserélte az alapanyagokat, de sajnos még később is dolgozott bitümmel, mert az meleg tónusokat kölcsönzött a képnek. Ha nem tetszett neki valami és át akarta festeni, újra lealapozta a vásznat bitümmel, és ezek a rétegek csúszkálnak egymáson, nem kis fejtörést okozva a restaurátoroknak. Ezt a technológiát Munkácsy elsősorban az 1870-es években használta, ami például a Siralomház vagy a Rőzsehordó című művét nagyon megviselte. Később változtatott az alap összetételén, a bitumenhez más anyagokat is kevert. A Krisztus-trilógia is sötétedett az elmúlt évtizedekben, de a folyamat a szakszerű kezelésnek és kiállításnak köszönhetően lelassult.

A szombati %Ripost%-ban megtalálhatja a három festményt óriásplakátként.