Halálos beteg Szita Bence nevelőapja: őt is megtámadta a gyilkos kór

A tizenegy éves kisfiút két hajléktalan egy ásóval félholtra ütlegelte, majd élve elásták. A kegyetlenségben végig részt vett Sándor akkori barátnője, a féltékeny Polcz Erika, aki az ékszereit is eladta, hogy felbérelje a gyilkosokat. Nem tudta feldolgozni, hogy párja úgy szereti nevelt fiát, az eleven kis Bencét, mintha a sajátja lenne. Gyöngyi Sándor nehéz időszakon ment keresztül az elmúlt években. A kis Bence szobáját azóta ugyanúgy hagyta, de ő nem tud ott élni, túl sok a fájdalmas emlék.

Szüksége volt környezetváltozásra, ezért lányához költözött Mosonmagyar­óvárra. Három hónapja azonban súlyos beteg lett, egy ultrahangos vizsgálat után közölték vele, hogy nincs már sok hátra.

– Iszonyú fájdalmaim voltak, de elhatároztam, hogy nem hagyom magam, felveszem a harcot a betegség ellen. Két hete egy nagy műtéten estem át, felvágták a hasamat keresztben, egy hétig voltam az intenzíven, mindenhonnan csövek lógtak ki belőlem. Mégis felálltam a kórházi ágyról és mozogni kezdtem, nem hagytam el magam – mondta határozottan a Borsnak a férfi.

A második héten Sándor már lépcsőzik, naponta többször megtesz hat emeletet és az ő javulását állítják példának az orvosok mások elé. Persze hosszú lesz még az út a teljes gyógyulásig.

– Úgy gondolok erre, mint egy bokszmérkőzésre. Először kiütött a betegség, most azonban 1-1-re egyenlítettem, és tudom, hogy nyerni fogok. Ezt üzenem minden sorstársamnak, aki hasonló helyzetben van – teszi hozzá mosolyogva.

Sándor tud róla, hogy egykori barátnője, Polcz Erika tavaly januárban meghalt a börtönben, mellrákja volt. Azt mondja a férfi: nálunk ugyan nincs halálbüntetés, de a jóisten ezt felülírta. A másik két tettes azonban még él.

– Nem fogom hagyni, hogy ezek a gyilkosok túléljenek! Erős leszek, küzdeni fogok a lányomért, akinek szüksége van rám, és persze Bencusért.

Nincs nap, hogy ne fájna a halála, ezt feldolgozni nem lehet, talán csak együtt élni vele – sóhajt Sándor.