
Elárulta a Titanic rendezője, hogyan élte volna túl a hajó süllyedését
Bár Jack és Rose egy ajtóba kapaszkodva próbálták túlélni a Titanic süllyedését, a katasztrófát megfilmesítő rendező egészen más tervvel állt elő. A Titanic rendezője, James Cameron csak a megfelelő pillanatban ugrott volna le a süllyedő hajóról.
A legendás filmrendezőt, James Cameront élete nagy részében megszállottan érdekelték a hajóroncsok, ám egyetlen roncs sem ragadta meg annyira, mint a Titanic. A 71 éves rendező szenvedélye odáig vezetett, hogy az RMS Titanic hírhedt, 1912. április 15-i elsüllyedését minden idők egyik legsikeresebb filmjévé formálta a 1997-es Titanic című kasszasikerben.

Csak jókor kellett leugrani a süllyedő Titanicról
Cameron akkoriban nyíltan beszélt arról is, hogy a film elkészítésének egyik fő motivációja az volt, hogy lehetőséget adjon számára lemerülni 3800 méter mélyre a hajóroncshoz, amelyet mindössze egy évtizeddel korábban fedeztek fel újra. Miután saját szemével látta a Titanicot, és a tragédiáról többet tud, mint az emberek többsége, Cameron megosztotta, mit tett volna a túlélés érdekében, ha a hajón tartózkodik, amikor az a jéghegynek ütközött, és mint kiderült, nem egy nagy ajtóba kapaszkodott volna, mint Jack és Rose.
A tapasztalatok és a katasztrófa legvégzetesebb pillanatainak mélyreható ismerete alapján Cameron túlélési stratégiája arra épül, hogy a lehető legrövidebb ideig tartózkodjon a vízben. Ennek oka, hogy a rendező tudja, az utasok túlnyomó többsége a jeges Atlanti-óceánba zuhanás okozta sokk miatt halt meg, amikor hajnali 2 óra körül százak kerültek a vízbe.
Ha egyedül utazott volna másodosztályú utasként a Titanicon, amikor az jéghegynek ütközött, mit tett volna?
- kérdezték a rendezőtől.
Cameron elmagyarázta, hogy túlélési terve idegenek együttérzésén múlott volna, és azt is tudja, melyik mentőcsónakot célozta volna meg.
A legtöbb embernek nem lett volna bátorsága a vízbe ugrani... Nem tudták igazán elhinni, hogy a hajó valóban el fog süllyedni.
Miközben az első osztály utasai néhány mentőcsónakba özönlöttek, és a Titanic a lábuk alatt kezdett szétesni, a legtöbben nem tudták, mit kellene tenniük. A rendező szerint azonban az egyetlen valódi esély az volt, ha valaki a megfelelő pillanatban ugrott a vízbe.
Ha biztosan tudod, hogy el fog süllyedni, és nem vagy egy mentőcsónakban, akkor pontosan abban a pillanatban kell a vízbe ugrani a csónak mellé, amikor az elindul.
- magyarázta a rendező.
Ahogyan Cameron filmjében a szerelmespár is túl sok időt töltött a süllyedő hajón, majd sodródó roncsdarabokba kapaszkodott, úgy a valóságban is kevés esélye volt a túlélésre azoknak, akik a vízbe kerültek.
Amint evezni kezdtek és eltávolodtak, véged volt. Viszont vajon hagynának megfulladni, miközben a Titanic még ott van, és mindenki látja? Nem. Felhúznának, a tisztek pedig csak annyit mondanának: "Hát, ezzel most már nem tudok mit kezdeni."
Cameron azt is elárulta, hogy szerinte a négyes számú csónak lett volna a legjobb választás - írta a Unilad.






