Furcsa vallomást tett Mester Tamás: „Én nem tudtam, hogy tehetségtelen vagyok”

Egy fiú, aki hitt a saját zsenialitásában, miközben utólag úgy látja, a középszerűség határán mozgott, legfeljebb szorgalmával tűnt ki a többiek közül. Szokatlan ez az őszinteség – elsősorban nem Mester Tamástól, hanem a hírnévvezérelt, hiúságtól fulladozó sztárvilágtól.

Mester Tamás elhitte, hogy képes rá

Mester Tamás fiatal felnőttként azt gondolta, hogy „állati tehetséges”, de valójában csak rengeteget gyakorolt, és hitt magában – ez a két dolog mozdította előre. A hite mentette meg attól, hogy beleragadjon a középszerűségbe, majd a kudarcba, akkor, amikor a világ nem tapsolt úgy, ahogy ő remélte  – mesélte el Kadarkai Endre Hallgatlak című podcastjében.

 – mondja ma már őszintén az énekes, pedig Mester Tamás fiatalon még világsztárnak készült. 

Zenei próbálkozásairól ma már őszintén beszél. Elmondása szerint sosem írt olyan dalt, ami „megrengette volna a világot”, és ez szerinte részben annak is köszönhető, hogy nem abban a korszakban született, amikor a zene valóban korszakalkotóvá tudott válni. A Mester Tamás dalok így megmaradtak a jól sikerült, esetenként a fel nem fedezett kategóriában, és nem lettek világméretű himnuszok. De talán – teszi hozzá – a tehetség önmagában nem is elegendő ahhoz, hogy valaki korszakalkotó legyen. A sikerhez kell a megfelelő kor, a kulturális háttér, és nem utolsósorban: a szerencse.

Elbukott a Mester-ötlet

A karrierjét egy drámai fordulat is megtörte: egy franciaországi üzletember, aki korábban támogatta őt, eljátszotta a vagyonát, és ezzel az egész Mester-féle külföldi álom kártyavárként omlott össze. A csalódás olyan mély volt, hogy Tamás hónapokig ki sem mozdult a lakásából. Szégyellte, hogy nem sikerült beteljesítenie az álmot, amit oly sokáig dédelgetett. Amerikában is próbálkozott, s bár néha felfigyeltek rá, áttörés végül ott sem jött.
Ma már egészen más úton jár. Mester Tamás meditációs programokat vezet, spirituális tanítóként él, és sokkal inkább befelé figyel, mint kifelé. A rivaldafény helyett a belső csendet választotta, és úgy tűnik, ebben találta meg valódi hangját. Az évek során megtanulta, a tehetség nem adottság, hanem fejleszthető képesség. És néha az is elég, ha elhiszed, hogy képes vagy rá – még ha a világ nem is tapsol.