John Griffin, a fekete-fehér ember és a Ku-Klux-Klán

John Griffin célja az 50-es évek Amerikájában a fehérek és feketék közti űr kitöltése volt és a rasszizmus átélése, amire nagyon sajátos eszközt alkalmazott: Befestette magát, és dokumentálni kezdte tapasztalatait. Bár elsőre ez egy teljesen őrült ötletnek hangzik, meglepően sikeres eredményeknek örvendhetett.

Griffin 1920-ban született Texas államban, ahonnan 19 évesen Franciaországba ment tanulni. Szerencsétlenségére, 1939-ben kitört a II. világháború, így beállt a francia ellenálláshoz, akikkel zsidókat menekített át Angliába. 

1941-ben csatlakozott az Egyesült Államok légierejéhez ahol rádiósként folytatta tovább karrierjét egészen addig, míg egy bombatámadás során elveszítette látását. Miután hazatért Texasba, ahol ekkoriban még legális volt a faji szegregáció, rájött, hogy vakon képtelen megkülönböztetni az embereket bőrszín alapján. 

1957-ben váratlanul visszatért a látása, de korábbi tapasztalatait képtelen volt elengedni, így belevágott egy sajátos "kutatásba", hogy jobban megértse a feketék helyzetét a déli államokban. Felkeresett egy orvost azzal a céllal, hogy segítsen neki feketévé válnia. Megdöbbentő módon az orvos segített neki. Egy héten keresztül minden egyes nap 15 órát töltött el egy naplámpa alatt, különböző gyógyszereket szedett a bőre sötétítésére, a kimaradt foltokat pedig lefestette. 

Ezután hat héten át csak a feketéknek kijelölt hotelekben szállt meg, csak nekik kijelölt mosdókat használt, csak nekik kijelölt kávéházakban fogyasztott, és így tovább. Bár neki fehérként ez illegális volt, álcája működött, néha még túlságosan jól is. Naponta vágtak a fejéhez rasszista megjegyzéseket, a buszon elvárták tőle, hogy adja át a helyét a fehéreknek, sőt, többször le is köpték az utcán. Hat hét után vissszatért mindennapi életéhez, és megírta a "Néger voltam Amerikában" című könyvét tapasztalatairól.

"Tudtam, a pokolban vagyok. A pokol sem lehet magányosabb és reménytelenebb, a rend és harmónia világától fájdalmasabban az sem idegenedhet el."

A könyv óriási siker lett a feketék körében, pár évvel később még filmadaptáció is készült belőle. Eleinte meglehetősen pozitív fogadtatásban részesült, később viszont Griffin fenyegető leveleket kapott, kocsiját többször követték, illetve még a Ku-Klux-klán is megfenyegette, és egyszer még brutálisan meg is verték, ami miatt családjával együtt kilenc hónapra elmenekült Mexikóba. 

Hazatérése után folytatta írásait, publikus beszédeket tartott, és tovább harcolt az egyenjogúságért, egészen  1980-ban bekövetkezett haláláig.