Varga Viktor: Éjjelente „farkaskodni” járok

Jó, valójában meglepődünk, de nem annyira, mintha mondjuk az irodaházunk liftjében szembe találkoznánk a Jetivel, vagy a fürdőkádunk lefolyóján felúszna a Loch Ness-i szörny. Pedig Viktor, lassan pont annyira válik mitikussá, mint a fent említett lények.  Pont annyira valószínűtlen dolgokat művel, mint amennyire valószínűtlen, hogy ezek a „szörnyek” felbukkannak valahol.  A fiatal polihisztor egyébként mindent elkövetne annak érdekében, hogy akár velük is összefusson, hiszen mint mondja, rengeteg időt tölt erdőjárással. Ráadásul elég extrém módon teszi ezt...

A Ripost a hét első napjaiban többször is megpróbálta elérni Viktort, de nem vette fel a telefonját. Szerdán végül jelentkezett és elárulta, hol járt az előző napokban. „Nem tűntem el, vagyis mégis, de nem azért, mert valami gondom volt. Sőt! Az az igazság, hogy farkaskodni voltunk Lilivel, aki már egyre többször kísér el engem ezekre a kalandokra” – kezdte a lapunknak az énekes, aki, érezte, hogy nem feltétlenül értjük, mi is az a „farkaskodás”, így elmagyarázta. 

„Nekem szükségem van arra, hogy időről-időre, vagy inkább folyamatosan közel érezzem magam a természethez. Rengeteg felfedezésre váró hely van idehaza, melyeket én mind szeretnék bejárni. Ha elindulok, mindig van nálam kötél és ha találok egy barlangot, biztos isten, hogy bemászok és megnézem magamnak. Nincs bennem félelemérzet, ami talán egy kicsit baj lehet, de ez van... Imádok erdőkben kószálni! Ilyenkor viszek magammal hálózsákot és többnyire az éjszakát is a szabadban töltöm. Hallgatom az erdő neszeit, kikapcsolom a világot és eggyé válok a természettel. Telefon azért van nálam, de térerő többnyire nincs” – magyarázta Varga Viktor, aki boldog, hogy szerelme megérti ezt a vonzalmát, vagy inkább szenvedélyét és osztozik is vele az élményekben. 

„Mos az otthonunkhoz közeli erdőket jártuk és mivel Lili elkísért, vittem sátrat is. Néha még fél egy kicsit a sötétben, de már egyre bátrabb. Én egyébként igyekszem mindig egy kis csavart is belevinni a kirándulásokba. A Rám-szakadéknál például már sokszor jártam, hiszen itt élünk a Pilis lábánál, de még sosem másztam meg kétszer ugyanúgy a meredélyeket. Vagy a kiindulási ponton változtatok, vagy mondjuk éjfélkor indulok neki lámpa nélkül. Legutóbb pedig mezítláb a patakból indultam el a csúcsra” – mesélte az énekes, aki úgy érzi, nem a véletlen vezette éppen a Pilishez. „Azt hiszem, hogy nekem és ennek a tájnak dolgunk van egymással. Talán belebotlok majd Attila sírjába, hiszen a fáma szerint itt esett el, vagy legalábbis valahol itt vannak a maradványai” – zárta a beszélgetést Varga Viktor.