„Nem tetszett neki, hogy itt lakik” - Gönczi Gábor kisfia nehezen fogadta el a húgát

Gönczi Gábor bár szereti a meleget, néha vágyik a hófödte tájak felfedezésére is, amit már családjával tesz meg. A kisfiát már kétévesen megismertette a sílécekkel, a feleségét, Ildikót pedig két évvel ezelőtt íratta be a síiskolába.

„Az a célunk, hogy jövőre már le tudjunk jönni hármasban egy olyan lejtőről, ami mindannyiunknak örömet okoz. Ildinek ez volt a második síélménye. Ha gyerekként tanulod meg, ahogy én és most a fiunk is, természetesnek hat a magasság, a sebesség. Felnőttként viszont nehezebb feldolgozni: türelmesnek kell lenni és fokozatosan megtanulni, hisz el is veheti az ember kedvét. Ildivel betartjuk a fokozatosságot; már nem fél a magasban, jókat csúszkál” – kezdte Gábor jókedvűen a hot!-nak. „Apukám kiskoromban ugyanígy ráállított a lécre, mint mi most a fiunkat. Sokat síeltünk kettesben. Próbálom ezt a hagyományt továbbvinni a családban. Két éve már együtt síelt a három Gönczi generáció: apukám, Áron és én! A fiam, immár hatévesen, emlékezett erre a két évvel ezelőtti síelésre. Egy nap után, mint a szélvész, teljesen egyedül le tudott jönni a gyakorlópályán.”

A testvéri kapcsolat

A kislányuk, a másfél éves Grétit nehéz volt elfogadnia Áronnak:

Áron az első pár hónapban kevésbé tudott kapcsolódni Grétihez; nem tetszett neki, hogy itt lakik. Ha a baba hozzáért valamihez, azt mondta: „Ez grétis lett!” Ahogy Gréti fejlődött, felállt, elkezdett járni, beszélni, Áron egyre könnyebben el tudott játszani vele. Az áttörést az hozta meg, amikor Gréti elkezdte a kis csínytevéseit, rosszalkodásait. Például etetés közben ránk borította az ételt, így fejezte ki, hogy nem kér. Itt Áron volt a leglelkesebb közönség, nagyokat nevetett rajta; vicces volt neki, hogy egy kisbaba tud rosszalkodni

- magyarázta a hot!-nak Gönczi, majd így folytatta:

Emellett Gréti mindene kezdettől fogva Áron. Ha felkel, az első szava mindig az, hogy Ada; így hívja a nagytesóját. Ez azért Áronnak is nagyon imponál! Ma már rengeteget játszanak együtt, Áron igazi felelősségteljes nagytesó, vigyáz a kishúgára, ölelgeti. A minap azt hallgattuk, hogy gurgulázva nevetnek. A világ legédesebb érzése a tesók nevetésére ébredni! Óriási a boldogságunk! Kezdetben Áron rögtön nagyfiú szeretett volna lenni: babaként már külön ült tőlünk, próbált felnőtteset játszani, önálló lenni. A kishúga születése óta viszont jön, puszit ad, bújósabb lett. Már nagy iskolakeresőben vagyunk, nemsokára el kell döntenünk, hová megy szeptemberben. Számomra az az elsődleges szempont, hogy jól megtanuljon angolul.

Ripost hírek