kulcsár edina
Soha nem beszélt még ennyire nyíltan egykori párja elvesztéséről és a gyötrő gyászról.
„Az ember lelke nem akarja elfogadni, hogy soha többé nem láthatja azt, aki addig az élete része volt. Minden pillanatban arra gondol, ha belép egy szobába, ő biztosan ott lesz, vagy látni véli az utcán bárhol, mert a lélek keresi a kiskapukat. Egy szakítás után még reménykedhet az ember, amiből erőt meríthet a túléléshez, egy veszteség után azonban nincs mód és esély, hogy újra beszélhessen vele„ – kezdte a Blikknek Pokony Lia, akinek kedvese 9 éve hunyt el.
„Az elfogadás hullámzó: volt, amikor úgy éreztem, minden rendben, majd húsz perccel később rosszul lettem. Attól függetlenül, ki hogyan éli meg a gyászt, magából kibeszélve vagy bezárkózva, szerintem fontos, hogy szakember segítségét kérjük.”
„Végül megértettem, hogy bár a fájdalom jön velem tovább, de a veszteségből építkezni is lehet. Ilyenkor óhatatlanul megfordulhat az ember fejében, hogy lehet, ebből nem tud felállni, de úgy gondolom, nekünk, akik itt maradunk, fantasztikus lehetőség ez arra, hogy az életet válasszuk. Az élet megy tovább, bár nem úgy, mint korábban. Érezzük a másik hiányát, hiszen nem igaz a mondás: minden és mindenki pótolható” – vélekedik Pokorny. Fia, Misi nyolcéves volt ekkor, inkább őt próbálta óvni.
„Anyaként nem engedhettem, hogy ne éljem túl ezt. Ha magamra is zártam a szobaajtót, és némán üvöltöttem a fájdalomtól a párnába, akkor sem hagyhattam, hogy a fiam azt lássa, elveszítheti az anyukáját. Misi születése után éreztem, ezerszer nagyobb erőm van, mint képzeltem, és ez mindenen átsegít. Ez akkor sem volt másképp” – mondta a színésznő.