kulcsár edina
Gyerekkorunkban azt mondták nekünk, ha este ágyba bújunk, jön az álommanó, aki finom port szór a szemünkre, hogy szépet álmodjunk.
Nagyon sok kultúrában létezik egy aprócska lény, akinek az a dolga, hogy szép álmokat adjon az alvóknak. Az álommanó karaktere már egy 1816-os német gyermek történetben megjelenik, de egy pár évvel későbbi Hans Christian Andersen mese tette népszerűvé az egész világon, bár ott még Homokember a neve. Miután a mesealak ismertté vált, neve megváltozott álommanóra, de nem mindenhol, az angol és német nyelvterületen továbbra is „Sandman”, azaz Homokember látogatja estenként a gyerekeket, csakúgy, mint a skandináv országokban.
A mesék és mítoszok mindig is bővelkedtek olyan lényekben és alakokban, amelyek nem feltétlenül léteznek a valóságban, de valamilyen módon megfejtést adnak a számunkra ismeretlen vagy megmagyarázhatatlan dolgokra. Az álommanó története is ilyen: egy kedves okfejtés arra, hogy miért álmodunk és miért vannak néha szép álmaink, néha pedig semmire sem emlékszünk. Ráadásul sokat segíthet a kicsiknek, akik gyakran félnek attól, hogy éjszaka sötét van és egyedül maradnak az ágyukban. Ám ha tudják, hogy jön egy apró lény, aki kedves, vicces és mesél nekik, elmúlhat a félelmük.
Az álommanó karaktere nem tűnt el, sőt mondhatni egyre népszerűbb. Már nemcsak mesekönyvekben és gyerekdalokban találkozunk vele, hanem a popkultúrában is megjelenik. Filmekben, animációkban, és reklámokban is feltűnik az álommanó, aki nemcsak álmot hoz, de néha még vicces vagy kalandos történetekbe is keveredik. Persze, nem ő az egyetlen furcsa, misztikus lény, akiről évtizedek, évszázadok óta beszélnek az emberek, de létezésük sosem bizonyosodott be.
Számos nép mitológiájában és legendájában megtalálhatóak olyan feljegyzések, amelyek arra utalnak, hogy valaha bizonyos apró teremtmények éltek a földön, sőt, hogy még ma is itt élnek, csak elbújtak az emberek elől a föld alá. A koboldok és a manók első látásra hasonlóak, és varázserővel rendelkeznek, mégis különböznek egymástól. A koboldok ritkábban merészkednek az ember közelébe. Állítólag az erdőben szeretnek ijesztgetni, gonoszkodni. A manók viszont segítőkészek, az embereket legfeljebb megleckéztetik. A manók nagyon szorgalmasak, egész álló nap dolgoznak, ám éjszaka vigadoznak - írja a Fanny magazin.