A legszebb karácsonyi idézetek, ezeket kártyára is írhatod

Nem vetted észre, hogy egyre elnyűttebb vagy, egyre idegesebb? Pedig milyen sokat gürcöltél, rohangáltál, hogy minden a legtökéletesebb legyen az év legszebb ünnepén…

A lelked kiált, sír egy kis figyelemért!

Állj le egy kicsit, csöndesedj el, tisztítsd meg bensődet minden sürgető, tolakodó késztetéstől. Ajándékozd meg magad pár szép gondolattal. Hangold a lelkedet valódi békére, igazi szeretetre, és

vidd át ezt a körülötted lévőkre is.

Terjeszd a jót. Meglátod, boldogabb lesz a karácsony!

Ne hajszold túl magad ajándékokért. Lehet, hogy idén sikerül örömöt csalni vele az arcokra, de lehet, hogy nem. A személyed, a szereteted fontosabb az ajándéknál.

Böjte Csaba fogalmazta meg legtisztábban:

„Merjünk karácsonykor mi magunk ajándékká válni!”

A következő két idézet a jelenlét fontosságáról szól. És ezt a jelenlétet nem is olyan egyszerű elérni!

Egri László: „Rázzák le magukról a hétköznapok terheit, és teljesen adják át magukat a karácsony szellemének! Ritka alkalma ez az évnek, és olyan soká kell rá várni! Ne hagyják, hogy jó élmények nélkül teljen el!”

Szentesi Éva: „Minden decemberben erővel próbálok emlékezni, hogy soha ne felejtsem el, ekkor zajlik az élet legszebb időszaka.”

A karácsony a család, a szeretet ünnepe. A magányos emberek számára súlyos megpróbáltatás.

Czipper Ágota így ír erről az érzésről:

„Szenteste délután, ahogy lemegy a Nap, minden elcsendesedik, sorra gyúlnak a színes fények az ablakok mögött, olyankor érezzük igazán, ki mennyire magányos. Nincs még egy ilyen, család nélkül már-már elviselhetetlen ünnep az univerzumban”.

Bella István költő sorai így zokognak:

„Karácsony, fényhedt karácsony.

Jobb lenne lenni máshol.

Ott ahol közel és távol,

Édesanyám, szíved a jászol”.

Számukra vigasz lehet Müller Péter fölemelő gondolata:

„Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel már nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."

Olyan időket élünk, hogy karácsonyt lassan meg kell védeni.

Makkai Sándor, a 20.század első felében élt erdélyi író és református püspök így biztatott a tradíció megvédésére:

„A félelemre és a megfélemlítésre alapított világrendben nem is lehet csodálkozni azon, ha az ember nem bízik az angyal eljövetelében. De azért az angyal mégis eljött, és szállást keres az emberek szívében az isteni Gyermek számára. A Karácsony itt van. Lehet, hogy csak hangulat, csak külsőség: mégis nagyon nagy és áldott alkalom, talán az utolsó alkalom arra, hogy mélységes igazságára ráébredjünk, és a hangulatból valóságot, a külsőségből lelkiséget teremtsünk."