Óriási a bizonytalanság: Végül is hogy kell helyesen megmérni a hímvesszőt?

A férfiak elég sokat aggódnak a péniszük mérete miatt – de azon még senki nem gondolkodott el, hogy vajon hogyan is kell a szerszámot pontosan lemérni. Még tudományos körökben sincs egységes álláspont arról, mi a legjobb módszer. Bár egyszerűnek hangzik a mérés, valójában nagyon nem az…

Az a férfi, aki próbálta már a fürdőszobájában megmérni, amit meg kell, nyilván szembesült azokkal a kínos kérdésekkel, amik a kutatókat is foglalkoztatják. Honnan kell kezdeni a mérést, a szeméremcsonttól vagy a szerszám tövétől? Milyen szalaggal? A szerszámosládában található mérőszalaggal, vagy egy szabócentivel? És hogyan mérje meg az, akinek enyhén görbül? Számít vajon a fityma is, vagy csak a makk vége? Nemrégiben tizennégy köztiszteletben álló urológus nyilvánosságra hozott ezzel kapcsolatban egy tanulmányt, melynek lényege, hogy valójában nincs megnyugtatóan pontos technika.

Orvosok a negyvenes évek óta próbálják meghatározni az átlagos méretet: a legelső kutatás során két New York-i klinikus favonalzóval mérte meg 1500 férfi lankadt állapotban lévő péniszét. Aztán hamar rá is jöttek, hogy a méretet simán befolyásolja, hány fok van a szobában, sőt, az is, ha túl sok ember előtt kell a férfinak közszemlére tennie azt, amije van.

Azóta számtalan módszerrel próbálták kideríteni, mekkora lehet az átlagos férfiasság: volt, hogy az alanyokra bízták a mérést, vagyis a férfiak mérték meg a péniszt, egy másik kutatás során pedig háromdimenziós képalkotással dolgoztak. Ám a probléma megmaradt: a férfiak mérete más, ha izgatottak, s akkor is, ha éppen kellemetlen helyzetben vannak. Így egyelőre még a tudományra vár, hogy megtalálják a pontos módszert a mérésre. Vagyis eggyel több ok, hogy a férfiak ne foglalkozzanak azzal, hány centi, és vajon kicsi-e; a nőknek amúgy is többet számít, hogy bánnak vele...