Ezért fogják menekülőre a nők, ha túl hosszúra nyúlik az eljegyzés

Rengeteg nő panaszkodik arra, hogy a kedvesük megkéri a kezüket, aztán évekig nem történik semmi, hiába várnak a menyegzőre. Sokszor ugyanis a férfi még nem akar feleséget, de a barátnőjét szereti, nem akarja elveszíteni. Ezért eljegyzi, aztán a házasságról mélységesen hallgat, abban reménykedve, hogy idővel megoldódik a probléma. Nem érdemes azonban a végtelenségig halogatni az esküvőt, a nők nem várnak örökké. Tanulságos történeteket meséltek arról, hogy hány év eljegyzés után döntöttek úgy: ideje pontot tenni a se hús, se hal kapcsolat végére…

„Öt évig jártunk, nagyon szerettem őt. Ebből három évig voltam a menyasszonya, de az esküvőről mindig terelte a szót, és nagyon úgy festett, esze ágában sincs elvenni feleségül. Nagyon fáj, de szakítottam végül, mert megértettem, hogy ha komolyan szeretne, akkor elvenne.”

„Négy éven át jártunk jegyben, valami mindig közbejött, amikor az esküvőre került volna a sor, hol én vállaltam több munkát, vagy ő tanult, vagy a családban történt valami. Végül sikerült összeházasodnunk, de biztos vagyok benne, hogy még egy évet nem tudtam volna várni.”

„Öt éven át hitegetett, hogy meglesz az esküvő, csak várjuk meg, amíg összejön a pénz. Amikor már volt pénzünk, akkor azt mondta, előbb legyen saját lakásunk, de valahogy azt se szerveztük, ha én akartam lépni, mindig visszahúzott. Végül rákérdeztem, egyáltalán el akar-e venni feleségül. Volt benne annyi, hogy megmondta, nem tudja elképzelni, hogy velem alapítson családot, így elváltak az útjaink.”

„Nyolc évet voltunk együtt, ebből hármat jártunk jegyben. Megmondtam neki, ha nem vesz most már feleségül, elhagyom, hiszen gyereket szeretnék, nem tudok a végtelenségig rá várni. Megemberelte magát, és elvett, rájött, hogy egyszer fel kell nőni.”

„17 éve vagyok a menyasszonya, együtt is élünk, de már rá se kérdezek, mikor házasodunk össze, mert ez a téma mindig felbosszantja. Kezdek beletörődni, hogy soha nem lesz a férjem.”

„Két évig vártam, vajon lesz-e valami az eljegyzés után, de mindig kitérő válaszokat adott, amikor megkérdeztem, mikor vesz már feleségül. Aztán kiderült, hogy rendszeresen megcsal az egyik legjobb barátnőmmel.”

„Egy parkban kérte meg a kezem, letérdelt, csodaszép gyűrűt adott, naplemente volt, romantikus hangulat. Aztán az esküvőt soha többet nem hozta szóba, ha én kérdeztem, mikor, azt mondta, még ráérünk, amúgy is, csak egy papír. Azt hittem, én is így gondolom, de ez éket ver közénk, már három éve vagyok a menyasszonya, és egyre boldogtalanabbnak érzem magam mellette.”

„Az még hagyján, hogy három éve halogatja a házasságot, de mindenkinek úgy mutat be, hogy a felesége vagyok. Kedvem lenne idegenek előtt kijavítani, hogy nem, csak a menyasszonya, mert esze ágában sincs elvenni engem.”

„Hat éve vagyunk együtt, két éve jegyesek. Azt mondja, boldog velem, és nem látja értelmét, miért sürgessük az esküvőt, amikor így is jól elvagyunk. Csakhogy én nem csak úgy ellenni akarok vele, én azt akarom, hogy vagy legyen a férjem, vagy ne legyen senkim.”

„Az én párom nagyon gonosz játékot játszik, nem azt mondja, hogy várjunk még, vagy hogy nem kell a papír. Hanem, hogy persze, házasodjunk. Aztán megbeszéljük, hogy mondjuk, legyen jövő tavasszal. Amikor eljön az ideje, hogy szervezni kéne, akkor kitalál valamit, amivel még fél évet lehet halasztani rajta, és ezt már négy éve játssza velem. Nem tudom, mit csináljak, egyre depressziósabb vagyok emiatt. Lehet, hogy nem is szeret?”