Ez az állat lett 2020 emlőse

A Vadonleső Program 2020-ra is meghirdette az Év Emlősét, ami a vidra lett.

vidra

Az Év Emlősével a természetben csak ritkán találkozhatunk, mert szinte kizárólag éjszaka aktív. Magányosan él, kivétel ez alól a párzási időszak és az utódait nevelő nőstény. Étlapján a halak, kétéltűek, rákok, esetleg gerinctelenek (kagylók, vízi rovarok, lárvák), rágcsálók szerepelnek.

Testtömege 3-14 kg, testhossza 46-82 cm. Nincs kifejezetten párzási időszaka. A nőstény általában két kölyköt hoz a világra, 3 hónapig szoptatja őket, de ennél tovább is együtt maradhatnak. A kölykök 2-3 éves korukban válnak ivaréretté.

Hasznos állat, tisztítja a halastavakat, ugyanis beteg halakat, halászati mellékterméket fogyaszt. Sajnos a kilövése még manapság is jellemző, holott lehetne védekezni ellene elterelő etetéssel vagy villanypásztorral. Visszaszorulásához hozzájárult az élőhelyeinek átalakulása, a táplálék mennyiségének csökkenése és a különböző tévhitek is, például hogy sok halat eszik és gyorsan szaporodik. A vidra az egész kontinensünkön veszélyeztetett faj, Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Ha szeretnél találkozni az Év Emlősével, javasoljuk, hogy látogasd meg az ország egyetlen vidramenhelyét Lábod község határában, ahogy mi is tettük.

Habár hazánkat (és Csehországot) vidranagyhatalomként szokták emlegetni, a helyzet nálunk sem rózsás, ugyanis az elmúlt tíz év vizsgálatai azt mutatják, hogy egyes területeken a populáció igencsak visszaszorult. Ez esősorban a Kiskunságra és a Nyírségre jellemző, ahol erőteljes szárazodási folyamat indult meg. A legstabilabb és legnagyobb állománnyal a dél-dunántúli régió rendelkezik: ott található a legtöbb halastó és horgásztó, bár számuk a rendszerváltás óta jelentősen visszaesett, de ez országos jelenség. A vidrára a legnagyobb veszélyt az élőhelyek eltűnése jelenti. Ez alatt értendő a halásztavak számának csökkenése, valamint az a tény, hogy a csatornák, kis vízfolyások aszályos időszakban szinte teljes kiszáradnak, illetve a vízminőségük jelentős mértékben romlik, ez pedig drasztikusan visszaveti a táplálékkínálatot. Ugyanakkor gyakori jelenség a vizek partvonalának bebetonozása, vagy a part menti növényzet túlzott irtása, aminek következményeképpen megszűnnek a vidra számára alkalmas búvó- és táplálkozó helyek.

További veszélyforrást jelent, hogy az autóutak gyakran keresztezik a vizes élőhelyeket, így a vidrák (de más kistestű emlősök is) gyakran az autók áldozatai lesznek. Az alapítvány javaslatokat dolgozott ki autóutak alatti vidramentő alagutak építésére, ami nem csak a vidra, hanem többek között a róka, a borz és a nyest számára is lehetőséget jelentene a túlélésre. „Eddig három autópályánál építettek ilyen átjárót, reméljük, hogy a jövőben sikerül együttműködnünk az érintett hatóságokkal, beruházókkal, és a szükséges helyeken további átjárók épülne