CSALÁDOK

Mesével dolgozhatják fel a gyerekek a fogantatás tudatalatti élményét

A gyerekek tudat alatt őrzik saját fogantatásuk és születésük titokzatos élményét. Bartyik Gitta meseterapeuta saját kislánya rajzaiból jött rá, hogy Laura „emlékszik”: lombikban fogant meg. A sejtszintű emlékezésre ma már számos tudományos bizonyíték van.
  • Szerző: Ripost

A gyerekeknek sok olyan élményük van, amiről nem tudnak beszélni, hiszen ők maguk sem tudják megfogalmazni érzéseiket. Ebben segít számukra a mesék világa. A gyerekek a mese nyelvét értik, beszélik, azonosulnak a szereplőkkel, átélik az érzéseiket, megélik a mese feszültségét és a megnyugvást. Ezért is fontos, hogy a szülők az elektronikus kütyük és a televíziók világában is meséljenek gyermeküknek fejből, könyvből.

EZEKET OLVASTAD MÁR?

– Bátran kezdjünk mesélni, nem szó szerint kell elmondani a mesét, hanem szívből. Az a mesélésben a lényeg, hogy anya vagy apa hangján, közös élményben szól a történet a gyermekhez

– fogalmaz Bartyik Gitta pedagógus, pszichológus, meseterapeuta.

– A gyermekekben bizonyos élmények, emlékek szorongást, belső bizonytalanságot kelthetnek, amiket a szimbólumok nyelvén segítenek feloldani a mesék.

Bartyik Gitta kislánya, Laura mesterséges megtermékenyítéssel született. Két-hároméves korában, mint minden gyermek, szeretett firkálgatni. Anyukája felfigyelt egy motívumra, ami gyakran visszatért a rajzain: mintha saját fogantatását rajzolta volna le a kislány.

Ez a rajz adta az ihletet egy szerelemről, fogantatásról és születésről szóló mese megírásához, amiben szó szerint ugyan egyik sincs kimondva, mégis, a gyermek számára információt ad át létének kezdetéről.

- A gyermekben, aki hallgatja a mesét és látja a csodálatos festett illusztrációkat, oldódhat a szorongás, a „valami történt, amiről nem tudok” érzése – mondja a meseterapeuta. A mese a gyermekek számára semmilyen magyarázatot nem igényel. A mesélés intim közegében a mese, mint egy magocska, beépül a gyermek tudatalattijába, és segít számára feldolgozni a tudat alatt átélt élményeket. A kisgyermekeknek még nem megérteniük, hanem átérezniük, átélniük érdemes, honnan és hogyan érkeztek a világra. Ez pedig csakis a mese világában lehetséges.

Kísérletekkel igazolt jelenség a sejtmemória

Dr. Buzder Tímea embriológus szerint a sejtszintű emlékezés, a sejtmemória létező és kísérletekkel igazolt jelenség.

- – A traumák is sejtszinten hatnak – mondja a szakértő. – Vagyis attól a pillanattól kezdve, hogy a petesejtet eltávolítják az anyai környezetből, addig, amíg az embriót visszaültetik, stressznek van kitéve. A környezeti tapasztalás, hatás félelmet, szorongást generál. Mivel a gyerekek tudatalattijában lévő emlékezethez kell kapcsolódnunk, ezért Bartyik Gitta arra törekedett, hogy a mese maradjon a valóság talaján. Ebben segítettem neki szakértőként.

Illusztrációk: Felföldi Anna festményei

 

A mesemondás 5 aranyszabálya

  1. Meséljünk minden nap!
  2. Mindenről lehet mesélni. A családnak, egy kőnek, egy falevélnek, egy virágnak, egy madárnak, egy tűzoltóautónak, egy plüss mackónak… mindennek van története.
  3. Meséljünk az életkornak megfelelően! A legkisebbeknek ringatókat, mondókákat, höcögtetőket, az ovisoknak lánc- és állatmeséket, a kisiskolásoknak tündérmeséket, a serdülőknek legendákat.
  4. Meséljünk bármikor! Este elalvás előtt, várakozás közben, betegség, szomorúság, jókedv esetén. Minden helyzethez találhatunk mesét.
  5. Meséljünk fejből, élőszóban!

 

 

 

 

 

És ezeket olvastad már?