LELKIZŐ

Pu­zsér Ró­bert vá­rat­lan be­je­len­tést tett!

A kri­ti­kus egy év el­tel­té­vel újra ken­dő­zet­le­nül őszinte in­ter­jút adott a Ri­post­nak út­ke­re­sés­ről, gye­rek­vál­la­lás­ról, jö­vő­beli ter­vek­ről...

: Bár a Facebookon nagy aktivitást mutatsz, mintha a Szelfi óta eltűntél volna. (A műsor végén Puzsér elutazott az El Caminóra – a szerk.)

Puzsér: Elvonultam egy teljes évre. Meghosszabbítottam a tavaly megjárt El Caminót, mert úgy éreztem, hogy az én Caminóm nem egy-két hónapos. Ez jelenleg is zajlik, és folytatom szeptemberig.

: Az El Camino útkeresés. Te mit keresel?

Puzsér: Azt a valakit keresem magamban, aki felnőtté válik, családot alapít, felelősséget vállal, szintet lép az életében. Ehhez a régi embernek meg kell halnia, és egy új embernek kell születnie - ez pedig nem megy úgy, hogy az embernek nap mint nap mindenféle munkákkal és emberekkel, szociális kapcsolatokkal meg hétköznapi dolgokkal kell foglalkoznia. Ez akkor működik, ha az ember elvonul hosszabb időre, és rendezi a sorait.

EZT OLVASTAD MÁR?

: Ez belső késztetés vagy társadalmi nyomás?

Puzsér: Ez egyértelműen belső késztetés. Én érzem úgy, hogy erre van szükségem.

Tudom magamról, hogy gyereket és családot akarok, de azt is tudom, hogy a jelenlegi személyem erre kevéssé alkalmas.

Ezért létre kell hoznom egy olyan személyt magamban, akiből az Igazi lehet. Mindenki az Igazit keresi, mégsem találja senki, mert az Igazi keresése nem több, mint felhatalmazás arra, hogy újabb és újabb könnyű kalandokat bonyolítson le. D**ni akar - csakhogy azzal a dumával, hogy "D**ni akarok!", nem lehet d**ni. Ezzel szemben azzal, hogy "Én az Igazit keresem”, már jó nagyokat lehet. Így aztán ezek az emberek maguknak, a környezetüknek és a partnereiknek egyaránt azt hazudják, hogy ők az Igazit keresik. Kilátástalan a helyzetük, ugyanis ők maguk nem az Igaziak - először is nekik kéne Igaziakká válniuk. A közvélekedésben az igazi keresése mindig külső keresés. Ha valaki nem tud megállapodni, azzal kapcsolatban az az általános érvényű nagynéni-megmondás, hogy még nem találta meg az Igazit. Így aztán soha senkiben nem merül fel az, hogy ő vajon az Igazi-e?

Én találtam már Igazit, nem is egyet. Négy-öt Igazit is találtam már huszonöt év alatt.