Elképesztő történetek: Koós Jánosnak a humor és a nevetés volt az élete

Koós János számára nem volt nagyobb elismerés, mint a közönség tapsa, azért dolgozott, hogy mosolyt csaljon nézői arcára. Imádott a színpadon állni, zenés estjei alkalmával mindig csempészett egy kis humort az előadásába. Barátaival rendszeresen összejártak, és a találkozók általában nagy nevetésbe fulladtak.

Életrajzi könyvében, és több interjú alkalmával is kijelentette, humor nélkül nincs élet számára.

Ha a humor meghal, akkor öt perc múlva én is meg fogok!

- jelentette ki Koós.

Mindenből viccelt csinált  a barátaival

Markos József, Latabár Kálmán és Bilicsi Tivadar társaságában rengeteg fellépésre járt, előadásaikkal körbeutazták az országot. A kiruccanásaik alkalmával a jó hangulat mindig adott volt, alig várták, hogy megtréfálhassanak valakit.

"Micsoda társasággal jártuk az országot! Éppen mentünk Debrecenbe, mellettem ült Alfonzó, mögöttem Latabár és Bilicsi."

Megérkeztünk, és egyszer csak Alfonzó odajött hozzám, a fülemhez hajolt, és csak annyit súgott sejtelmesen: János, ne menj ki a vécébe, mert Latabár kicserélte a női és a férfi táblát

- emlékezett vissza könyvében Koós, aki barátaival tűkön ülve várta, hogy valaki belesétáljon a csapdájukba.

"Már előre röhögtünk! Pár perc múlva jött is egy úr, rohant, láthatóan sürgős tennivalója akadt. De ahogy belépett az ajtón, néhány másodperc múlva már repült is kifelé, egy női sikoly kíséretében."

Nevetőgörcsöt kapott a színpadon

Koós János a Kamara Varietében kezdte színészi karrierjét, itt olyan neves művészek mellett állhatott színpadra, mint Kazal László, Szegő Tamás vagy Lehoczky Zsuzsa. Bár Koósra nem a drámai szerepek voltak a jellemzőek, a West Side Story című musicalben komoly feladatot kapott, ám nem úgy sikerült az előadás, ahogy azt szerette volna.

"A legdrámaibb jelentben engem leszúrtak, és belezuhantam a földön törökülésben ülő Lehoczky Zsuzsa ölébe. A mögöttünk lévő tüllfüggöny másik oldalán már a tánckar felkészülten várta a világhírű dal, az America kezdetét."

Ekkor jött el Szegő Tomi kedvenc pillanata, aki tőlünk harminc méterre állt, és sohasem hagyta volna ki, hogy ne súgjon oda valamit: Mi van, te szemétláda? Kéne a csaj, mi, te rohadék?

- hangzott el a színpadon az ominózus kérdés, ami azt eredményezte, hogy Koós nevetőgörcsben tört ki.

"Persze a közönség ebből csak annyit látott, hogy amíg Zsuzsa átélve a tragédiát énekelt, én szépen fejlett hullaként az ölében görcsösen rángatóztam a röhögéstől."

Ha szeretnél még több érdekes történetet olvasni Koós Jánosról, akkor keresd a %Ripost% napilap pénteki számát az újságárusoknál!