INSIDER

Igazi hős volt a meg­gyil­kolt inár­csi csa­lád­se­gítő

Mé­cse­sek bo­rít­ják a csa­lád­se­gítő elő­te­rét: egész Inárcs meg­ren­dült V.-T. And­rea tra­gi­kus ha­lál­hí­ré­től. A helyi Csa­lád­se­gítő és Gyer­mek­jó­léti Szol­gá­lat mun­ka­társa épp dol­go­zott, ami­kor ke­gyet­le­nül meg­gyil­kolta egy volt ügy­fele, akin ko­ráb­ban se­gí­tett...

"Mindig nyitva állt az ajtaja előttünk" – meséli Andrea egyik volt ügyfele, a megrendült Kulcsár Lászlóné Éva. "Andreát mindenki ismerte és szerette. Korábban hasonló problémával küszködtünk mi is, mint a gyilkosa, Attila és a családja. A férjem, László elvesztette a munkahelyét a betegsége miatt, ezért én alig bírtam egyedül ellátni a két gyermekünket, Evelint és Zoltánt" – emlékezett vissza a kritikus időszakra.

EZEKET OLVASTAD MÁR?

Váratlan vendég érkezett

"Egyik reggel telefonáltak a gyámügytől, hogy ki fognak jönni hozzánk. Nagyon megijedtem. Kiderült, hogy a lányom osztályfőnöke felhívta őket, hogy nagyon szomorú a lányom és hatalmas probléma van a családdal. Hiába magyaráztam nekik, hogy a gyerekek sosem éheztek és mindig tiszta ruhában jártak: tudták, hogy tartozásaink vannak. Elküldtek Andihoz. Komoly arccal fogadott minket, de ahogy megtudta, milyen problémáink vannak, azonnal megenyhült a szíve. Segített elintézni a papírokat, hogy ne vegyék el a kislányunkat, és még segélyt is kaptunk. Nemegyszer fordult elő, hogy csengettek, és ő állt az ajtóban, kezében egy zacskó cukorral, tejjel, tésztával... Hálásak voltunk neki mindenért. A szívünk szakad meg, hogy ez történt vele" – zokogta el magát Kulcsárné.

Egyik családtól a másokhoz rohant, hogy segítsen

"Régóta ismertük Andit, jó híre volt. Mindig a rászoruló gyerekekkel és a segítséget kérő szüleikkel foglalkozott. Szinte alig lehetett megállítani az utcán, mert egyik családtól a másikhoz rohant. Amikor a feleségem megszülte a kis Milánt, elmentünk hozzá, mert tudtuk, hogy őt kell keresni. Segített papírokat intézni a gyeshez, a járadékokhoz, amikről fogalmunk sem volt, hogy igénybe vehetjük. Andi, türelmet és időt nem sajnálva leült velünk és órákig magyarázta, hogy melyik papírt, hogyan kell kitölteni, majd beadni, hogy az biztosan a legjobb legyen nekünk. Ismerjük a családját is, nagyon sajnáljuk őket" – mondja Kubik Szabolcs, aki karjaiban tartotta kisfiát, Milánt.

További szívszorító történeteket találsz a lemészárolt családsegítőre emlékezőktől a pénteki számában. Keresd az újságárusoknál!

Eközben a címlapon