kulcsár edina
Terike erőt vett magán és gyerekei támogatásával visszatért telkéhez, ahol nemrég még a háza állt. A helyszínen már nem tudott parancsolni az érzelmeinek.
Az egész ország figyelemmel kíséri Sümegi Gyuláné sorsának alakulását. Az özvegyasszonynak február 13-án, a kemoterápiás kezelése alatt égett porig otthona, azóta pedig az ország egy emberként segít, hogy újra fedél kerülhessen Terike feje fölé. Az összefogásnak hála a leégett ház romjait sikerült eltakarítani, hogy majd egy új otthon épüljön a helyére.
Terike nem akarta végignézni, hogy szeretett otthona maradványit is megsemmisítik, ezért nem volt jelen a bontásnál, estére azonban visszatért egykori otthona helyére, ahol zokogásban tört ki.
Még akkor este kikísértek a gyerekek, mert nem tudtam nyugodni, látni akartam, mi maradt, vagy mi nem. Aztán megláttam, hogy semmi. Nem kívánom soha senkinek azt az érzést, nem tudom leírni sem. Szörnyű, hogy az ember fiának az élete, munkája egyik napról a másikra megsemmisül
– mesélte könnyeivel küszködve Terike.
Az 58 éves asszony számára lelkileg megterhelő volt látni az üres telket, olyannyira, hogy először nem is fogta fel, hogy már nincs ott a háza.
Mikor sétáltunk ki, majdnem megállt az ütő bennem, azt hittem, hogy elment az eszem, mert ott láttam a házat
– emlékezett vissza a megtört asszony. „A szomszédnak hasonló felépítésű a háza, amit eddig kitakart a mi házunk és miután közelebb mentünk, jöttem rá, hogy csak a szomszédnak a házát látom.”
A nagymamának hihetetlen erőt ad a családja és a többi ember támogatása. Bár mindig fél, mikor kemoterápiára megy – nehogy megint rossz hírt kapjon –, úgy érzi, folyamatosan javul az állapota.
Úgy veszem észre, hogy még annak ellenére is, hogy ennyi mindenen kell keresztülmennem, javul az egészségem. A vérképem is hál' istennek jó.
Terike konténerházra gyűjt: Aki szeretne segíteni itt teheti meg!