Holland kommunisták alapították Judith Sargentini pártját, az utódpárt küldte az Európai Parlamentbe

Sargentini pártja a kommunisták utódpártja Hollandiában.

A Groene Links, a Baloldali Zöldek nevű pártot 3 kisebb párt beolvasztásával a Holland Kommunista Párt központi bizottsága hozta létre, lényegében egyfajta fedőszervezetként, hogy megtévessze a közvéleményt.

1989-ben döntöttek így, abban az évben, amikor Kelet-Európában megkezdődött a kommunizmus összeomlása, a Szovjetunió haláltánca.

A holland kommunisták, látva az eseményeket, régi szokásaikhoz híven illegalitásba vonultak, átnevezték magukat Baloldali Zöld pártnak.

A mindvégig sztálinista elveket követő Holland Kommunista Párt legszégyenteljesebb döntései közé tartozik, amikor 1956-ban hivatalos nyilatkozatban üdvözölte a magyar forradalom leverését.

Ez a gyalázatos döntés akkora felháborodást keltette Hollandia-szerte, hogy tüntetők megtámadták Amszterdamban a párt székházát. A felháborodott emberek megrohamozták a Felix Meritis palotát(!), ahol a kommunista párt székelt.  Behatoltak az épületbe, szétdobálták a berendezést és csaknem meglincselték a magyar forradalmat támadó sztálinistákat. Később ez a kommunista központ lett az újmarxista mozgalmak székhelye is.

A pártot tehát azért kellett egy álnév, a Groene Links, a Baloldali Zöldek név mögé elbújtatni, mert minden becsületét elvesztette a józan gondolkodású hollandok előtt.

A kommunista kádereket zöld álruhába öltöztető utódpártnak lett aztán a tagja Judith Sargentini.

A pártiratokból kiderül, hogy komoly vita előzte meg, hogy mi is legyen a nevük. A teljesen elrejtőzni akarók a Groen, azaz a Zöld név mellett kardoskodtak, az idősebb kommunisták azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy legalább a baloldali szó, a LINKS maradjon meg az átvedlett politikai alakulat nevében és logójában.

Sargantinit balos szülei nagyon fiatal korában „bevitték a munkásmozgalomba”, már kislányként megtanították gyűlölni a NATO -t, mint a nyugati világrend védelmezőjét.

Többször részt vett a katonai szövetséget támadó demonstrációkon: a családból  egyenes útja vezetett a szocialista diákmozgalmakba, és a kommunista utódpártba, ahol lelkes kádergyerekként egyik vezetője lett a párt drogliberalizációért harcoló „KISZ” szervezetének, a DWARS-nak. Innen, a kommunista utódpártból küldték az Európai Parlamentbe.