Tűzgömb csapott le az égből London mellett, máris bizarr elméletek születtek – Videó

A meteor darabjai valószínűleg Cheltenham várostól északra, Londontól 140 kilométerre északnyugatra értek földet. Mivel ez egy tűzgömb volt, rengetegen látták, sőt rögzítették is az égi jelenséget, mely ilyen karakteresen ritkán figyelhető meg.

A különösen fényes meteorokat tűzgömbnek nevezik. Ezek általában olyan kőzetek, melyek nagy sebességgel száguldanak át a világűrön. A Föld légkörébe lépve ellenállásba ütköznek és lefékeződnek, az így keletkező hő és forróság miatt válik láthatóvá a jelenség az éjszakai égbolton.

Amatőr videofelvételek szerint a kőzet 48 ezer km/h-s sebességgel haladt – mondta Ashley King, a londoni Természettudományi Múzeum munkatársa. „Ez túl gyors ahhoz, hogy ember alkotta űrszemét legyen” – véli a szakértő.

A felvételek azt is lehetővé tették, hogy rekonstruálják a meteor Nap körül eredeti röppályáját: az objektum a Mars és a Jupiter között haladhatott.

„Ha meteoritot találnak, fényképezzék le és jegyezzék fel a koordinátákat, de ne érintsék meg a kőzeteket” – kérte Katherine Joy, a Manchesteri Egyetem munkatársa.

Mi a tűzgömb?

A tűzgömb olyan meteor, melynek fényessége eléri vagy meghaladja a -5 magnitudót, vagyis a Vénusz fényességét. A Föld légterébe érkező meteorok esetén átlagosan minden ezredik számít tűzgömbnek. Gyakrabban fordul elő a meteoresők idején, például a Geminidák vagy a Perseidák hullása időszakában. A tűzgömb kialakulásához többnyire 1 cm vagy annál nagyobb méretű szilárd anyag szükséges. Ritka esetben az ilyen meteorit a légkörben való izzás után elérheti a felszínt. Ha a légkörben felrobbanó tűzgömb hangrobbanást kelt, az ilyen meteor neve bolida. A hangrobbanás kezdeti magassága 30-45 km körül van, ami percekkel később a földfelszínen hallható. Ha a meteor részekre szakad, többszörös hangrobbanás jöhet létre, ami mennydörgésszerű, folyamatosnak tűnő morgást hoz létre. A hangrobbanás általában azt jelzi, hogy a meteoroid részekre szakadt. Ha a meteor mérete kellően nagy (≥150 m), kevésbé fékeződik le és többnyire csak kisebb részek válnak le belőle, majd az ilyen test meteorkrátert létrehozva a földbe csapódik.