tóth gabi
Hátborzongató belegondolni, milyen szerekkel kezelték a 20. század elején a betegeket. Sok csupán gusztustalan mai szemmel, de jócskán akad köztük, ami halálos méreg. Akkoriban pedig szedték, mint a cukorkát...
Ha manapság valaki egy kis rádiumos potencianövelőt vagy gyulladáscsökkentőt tartana a házipatikájában, sugárzásveszély miatt lezárnák a háza környékét is, és a hatóságok azonnal eltávolítanák a veszélyes anyagot – a delikvens pedig mehetne megfigyelésre a kórházba. De a huszadik század elején még teljesen természetes volt rádium tartalmú gyógyszereket, kenőcsöket, kozmetikumokat használni. Sőt, egy időben igen nagy divat is volt.
Hogy csak egyet említsünk, a Radithor nevű radioaktív cseppentő például elengedhetetlen volt minden háztartásban, hiszen néhány csepp a teába vagy a borba, és máris visszatér az életerő! A rádium és tórium tartalmú szert azután távolították el a piacról, hogy egy Eben Byers nevű playboy rettenetes kínok között meghalt tőle. Ugyanis ő nem egy-két cseppet, hanem napi három fiolát fogyasztott, és szó szerint lebomlott az állkapcsa, mielőtt szörnyű fájdalmak között meghalt. Nem sokkal ezután vonták ki a forgalomból a rádiumos fogkrémet is, hiszen a sugárzás miatt kihullhatnak a fogak, és az állkapocs is károsodhat.
Bár a század elején fogalmuk se volt, milyen károkat okoz a veszélyesen sugárzó anyag, később bebizonyosodott, hogy nem jó ötlet rádiummal kezelni a betegeket. Pedig nem is csak orvosi célokra használták: a kozmetikai cégek is meglátták benne a bizniszt, így készült rádiumos rúzs, arckrém és bőrfiatalító pakolás is. Sőt, Németországban még csokoládéba is tettek belőle. Aztán elkezdődtek a halálesetek, és az orvosok rájöttek, hogy a rádium rendkívül veszélyes. Végül a második világháború vetett véget az őrületnek, de borzalom belegondolni, milyen sok embert kezelhettek félre a sugárzó anyaggal az ötvenes évekig…