kulcsár edina
Majd négyszáz éve, mióta felfedezték, piszkálja az emberek fantáziáját a Szaturnusz egyik titokzatos holdja. Az égitesttel kapcsolatban egyre gyarapodnak a rejtélyek.
A Iapetus a Szaturnusz 17. holdja, és ezek közül a harmadik legnagyobb. Már 1671 óta tudnak a létezéséről, de igazából csak 1981-ben sikerült aránylag jó minőségű felvételeket készítenie róla a Voyager-2 űrszondának, ami 900 ezer kilométerre közelítette meg a holdat.
A legérdekesebb nagyfelbontású fotókat azonban a Cassini űrszonda sugározta a Földre 2007-ben, a holdtól mindössze 1600 kilométeres közelségből.
A különös égitest számos író, kutató és ufológus fantáziáját is beindította már, mivel a Iapetus egyik fele hófehér, és valószínűleg vízjégből áll, a másik fele pedig teljesen fekete, talán egy meteorbecsapódás következtében szétszóródott sötét anyag miatt.
Ráadásul a hold világos oldalán egy hatalmas, 600 kilométer széles, kör alakú kráter látható, illetve az egyenlítője mentén egy 20 kilométer magas, 1300 km hosszú és 20 km széles gerinc fut körbe rajta. Ettől kísérteties hasonlóságot mutat a kultikus Star Wars-filmek Halálcsillagával.
A Naprendszer egyetlen holdja sem rendelkezik ilyen érdekes geológiai jellemvonásokkal.
Sok ufológus szerint könnyen lehet, hogy nem is igazi holddal van dolgunk, hanem egy mesterséges égitesttel, hiszen annyi furcsaság észlelhető rajta és feltűnően szabályos formációk borítják a felszínét, amelyek aligha lehetnek a véletlen művei. Inkább tűnik egy hatalmas űrbázisnak, vagy anyahajónak mint egyszerű holdnak. Kráterszaggatta felszíne is csak az évmilliárdok óta rárakódott jég- és portörmelék miatt mutatja természetes képződménynek.
Külön érdekesség, hogy Arthur C. Clarke 1968-ban készült, 2001. Ûrodisszeia című regényében a Iapetus felemás fényessége kulcsszerepet kapott. Akkor még nem állt rendelkezésünkre róla más információ, mint gyenge minőségű távcsöves felvételek. Clarke képzelete szerint a hold fényes területe egy idegen intelligencia által mesterségesen kialakított, nagy kiterjedésű, ovális olvadékfolt, amelynek az a célja, hogy felhívja magára az emberiség figyelmét. A megközelítésekor lett látható a főszereplő űrhajós számára a folt közepén álló fekete hasáb, amely egy számunkra idekészített csillagközi átjáró, egy "csillagkapu". A regénnyel azonos című film készítésekor a költségvetés és a filmhossz túlzott növekedése miatt a találkozás a Jupiterhez lett áthelyezve.
Többen furcsa geometriai rendszereket is felfedezni véltek a felszínén. Ráadásul nem is teljesen gömb alakú... Talán egykoron tényleg a Naprendszerünkbe érkezett idegen lények állították pályára, és éltek benne? Talán nekik köszönhetjük azt is, hogy élet van a Földön? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszegetnek a titokzatos, kétarcú holddal kapcsolatban.
Mindenesetre elég messze van ahhoz, hogy fantasztikus elméleteket gyártsunk róla, hiszen egyhamar úgysem fog kiderülni, hogy melyik állja meg a helyét.