Bizarr, manószerű emberfaj maradványaira bukkantak!

Kelet-Írországban egy szokatlanul nagy eső mosta ki a furcsa kisméretű emberi csontokat a földből, amelyekre az erdőben játszó gyerekek bukkantak. A kölykök igencsak megijedtek, és értesítették a rendőrséget a felfedezésről. Azt hitték, valaki évekkel ezelőtt meggyilkolt egy gyereket, és a maradványokat elásta az erdőben.

A helyszínre érkező bűnügyi orvosszakértő azonban hamar rájött, hogy nem modern kori csontokról van szó, inkább szokatlan régészeti maradványokról. Az ügy így hamar átkerült a dublini egyetem hatáskörébe.

Az egyetem néhány régésze kiszállt a helyszínre és alaposan átvizsgálta a leletet. Végül összesen 3 csontváz darabjait fedezték fel. A csontok kivétel nélkül 47 és 61 centiméter magas, humanoid lényektől származtak. 

Már magában az új, törpenövésű emberfaj felfedezése is szenzációszámba ment, de emellett olyan apró kőeszközöket is találtak a csontok mellett, kőbaltát, kőkést, és lándzsahegyeket, ami arra enged következtetni, hogy tényleg értelmes emberi lények lehettek, akik képesek voltak eszközöket készíteni, és használni is őket.

A két nőstény és egy hím egy fajba tartozott, amit a tudósok később Homo Minusculusnak, vagyis "kis embernek" neveztek el.
A további kutatások számos kisebb állat csontját is feltárták, amelyeken apró vágás-, és égésnyomokat találtak. Ebből kiderült, hogy a kis emberfajta főleg mókusokra, nyulakra, vakondokra és sünökre vadászott.

Különböző kormeghatározási módszerekkel kiderítették, hogy a csontok 1145 és 1230 közt kerültek a földbe, ami azt jelenti, hogy a törpék a modern emberrel egy időben is jelen voltak a környéken.

Ez a felfedezés magyarázattal szolgálhat az írországi folklórra, ami apró, a föld alatt élő népekről, koboldokról, manókról, tündérekről szólnak. Talán az eltűnt aprónép ihlette ezeket a történeteket.

Bár a fenti sztori nehezen hihető, több ponton is sántít, és számos hiányossága van, ráadásul sok tudós és igazi mítoszvadász már hivatalosan megcáfolta, titokzatos apró emberszerű lényekről szólő mesék a világ számos pontján ismertek.

Ne feledkezzünk meg péládául az egy méter magas Floresi emberről, amelynek maradványaira 2003-ban bukkantak rá az indonéziai Flores szigetén, és hatalmas régészeti szenzációnak számított. Ezzel ellentétben az írországi történet semmilyen szakmai lapban, vagy hírben nem bukkant fel...

A floresi ember  csontja legalább 18 ezer évesek, vagyis mára már kihaltnak számítanak, de ennek ellenére a helyi mesékben, legendákban a mai napig beszélnek egy Ebu Gogónak nevezett rendkívül alacsony, és nagyon erős, szőrös vadember fajról.

A helyi folklór szerint ezeket az apó lényeket a sziget lakói jól ismerték, és mivel számos összetűzés volt köztük a múltban, megpróbálták őket kiirtani. Ez azonban nem sikerült maradéktalanul, és állítólag még a mai napig is él egy kisebb csapat valahol a sziget rejtett barlangjainak mélyén bosszúra vágyva... Manapság inkább a mumus szerepét töltik be és velük ijesztgetik a rosszalkodó gyerekeket.

Mindannak ellenére, hogy az aprónép létezését leginkább mesének tartják, napjainkban is számos különös videó kerül fel az internetre, amelyeken ilyen lényeket vélnek felfedezni!

Mint tudjuk, minden mesének van némi valóságtartalma, amit az eltelt évszázadok, vagy évezredek alatt, amióta a történetek szájról-szájra terjedtek, már igen nehéz kihámozni.

A föld mélyén pedig rengeteg olyan felfedezetlen barlangrendszer található még, amelyekben szinte bármi rejtőzködhet évezredeken keresztül, anélkül, hogy bárki is tudna a létezésükről...