„A fiam a padláson élte túl a pusztítást” – tíz éve volt a vörösiszap-katasztrófa, így emlékeznek a helyiek

2010. október 4-én Léman Róbert otthonát érte el elsőként a tározóból elszabadult vörösiszap. A férfi – csakúgy, mint a környéken élők többsége, mára fáradtságos munkával újjáépítette házát, ám azokat a perceket, míg él, nem felejti el.

A férfi felesége éppen a kocsmájukat takarította, mikor lánya az ajtót feltépve,remegve rontott be az italozóba, hogy szóljon: Ajkánál átszakadt a gát – írja a Blikk.

„A fiam volt csak itthon, az udvarról döbbenten nézte, amint Ajka felől zúgva tört előre a vörösiszap. Beszaladt a házba, takarót rakott az ajtó alá, de semmit nem ért. Ő a padláson élte túl a pusztítást. A szüleim picit odébb, a Kossuth utcában laktak. Anyám épp a kertben dolgozott, így figyelt fel a veszélyre. Beszaladt, felmászott a fürdőszoba kisablakába, ott kucorgott órákon át, míg az apám a kád szélére állt, de így is a combjáig ért a vörösiszap” - mesélte megtörten a férfi a lapnak, majd arról is beszélt: ahogyan a faluban másnak, úgy nekik sem maradt semmijük, csak a ruha, ami rajtuk volt.

„Keserűbbé tett mindenkit ez a katasztrófa – mondta, majd hozzátette, a tragédiáról már nem szívesen beszélgetnek. – A kocsmánk mögött állt egy romos kisház, azt építettem magunknak újjá. A szüleim pedig a többi károsulttal együtt az új utcába, új házba költöztek” - mondta a férfi.

Róbert azonban a helyiekkel együtt tudta: nem omolhatnak össze, talpra kell állniuk és újjá kell építeniük mindent.

Megemlékezést tartanak

Vasárnap délután fél 1-kor megemlékezést tartanak Kolontáron az Emlékparkban felállított Életfánál. Este pedig gyászmisét követően fáklyás emlékmenet indul. A falu polgármestere meghívott mindenkit, aki segített a katasztrófa idején.