tóth gabi
Megdöbbentõ látvány fogad minket Kolontár határában, kilenc évvel a vörösiszap-katasztrófa után: a gáton kívül hatalmas tavakban áll a vörös, lúgos folyadék, alig pár száz méterre a Veszprém megyei községtõl. 2010-ben 10 ember halt meg, amikor a zagy áttörte a gátat. A falubeliek ma is félnek a rettegett vörösiszaptól...
Vörös mocsár borít el hatalmas területet a rettegett gát és Kolontár között: alig öt perc sétára a falutól maró folyadék áll a földeken. „Lúgveszély”, „Magánterület” – csupán két ilyen tábla választja el a helyieket a mérgező vörös területtől. Holdbéli táj – mondanánk, ha nem lenne minden élénkvörös színű. Bárki könnyedén odasétálhat vagy akár autózhat. A gátat megközelítve azt látjuk, hogy csövek állnak ki belőle, a gáton belülről zavaros folyadék jön ki belőle, de a földön már minden vörös…
Nem értik, hogy folyhat a vörös lé a falu határán
„Ma is félünk a vörösiszaptól”
– mondja a %Ripost%-nak egy károsult, aki elvesztette az otthonát.
„Most is folyik a tárolóból a salakanyag, amivel láthatóan senki sem foglalkozik! Nem elég, hogy odalett a házunk, de most attól is félhetünk, hogy megbetegszünk ettől a szörnyű, mérgező anyagtól” – mondta.
„Reméljük, hogy nem omlik le még egyszer a gát, mert úgy tudjuk, nincs benne annyi vörösiszap, de nem értjük, hogy állhat a falu határában ez a vörös lé. A gyerekek közül bárki odamehet játszani, meg a szél is idehozza nekünk a száraz, vörös port” – teszik hozzá.
Gejzírként tört fel a vécéből is a vörösiszap
„Sosem fogjuk elfelejteni…”
- kezdte Léhman Sándor a %Ripost%-nak, majd szomorúan rápillant a feleségére.
„Az asszony éppen teregetni ment az udvarra, amikor meglátta, hogy hatalmas hullámokban közeledik felénk a vörös tengerár. Kiabálva berohant, és az ajtókat zárva siettünk a fürdőszobába.
Én a kád szélére álltam, az asszonyt felraktam az ablakba. Néhány perc múlva a vécéből, a csapból és mindenhonnan gejzírként tört fel a vörösiszap. Segítségért kiabáltunk, én a feleségem lábába kapaszkodtam, hogy ne rántson magával a hömpölygő mérgező folyadék. A lábam térdig beleért, súlyos égési sérüléseim lettek. Egy hónapig voltam utána kórházban, borzalmas volt…
Amikor a feleségem kinézett az ablakon, látta, hogy mindent letarolt a vörös ár, vitte az autókat, mindent. A fiaink jöttek a segítségünkre, ha ők nem lettek volna… ott halunk meg. Egyetlenegy tárgyat tudtunk megmenteni a házunkból, az 50 éves házassági évfordulónkra kapott faliórát. Ez mindennap emlékeztet minket, mit is vesztettünk el aznap” – meséli megrendülve az idős úr.
Kiderült, hogy Sándor korábban a MAL-nál dolgozott. Szerinte megakadályozható lett volna a tragédia. Kíváncsi vagy a beszámolójára? Akkor keresd a pénteki Ripost napilapot az újságárusoknál!