Húsvét nyúl és a szertefoszlott álom: jó ha becsapjuk a gyerekeket?

Húsvét alkalmából,- akárcsak karácsonykor- a legtöbb szülő a titokzatos varázsló bőrébe bújik. A gyerekek csillogó szemekkel, izgatottan várják a nyuszit, és felnőtt fejjel is szívesen idézik fel a tavaszi szép emlékeket. Persze mindannyijuk életében eljön az a pillanat, hogy szertefoszlik az álom. Szépen lassan ráébrednek az igazságra: a nyuszi, a télapó és az angyalok mind-mind csak mese! De vajon mit tegyünk, ha már egy-egy elejtett szavából érezzük csemeténk sejti az igazságot? Nem érzi becsapottnak magát? Játsszuk tovább a szerepet vagy ismerjünk be mindent és hagyjuk szertefoszlani a varázslatot? 

Az én családom valami más

Egy gyermeknek akkor jó egy ünnep, ha felhőtlen hangulatban telik. Szinte minden családnak megvannak a maga ünnepi hagyományai és egy gyermek számára nincs is fontosabb, mint hogy azt érezze igen „nálunk ez a hagyomány és ez valami más, mint az összes többi nap”! Számukra mindegy, hogy a közös tojásfestéstől lesz különös az nap, a húsvéti nyuszi fészkének elkészítésétől, vagy attól, hogy aznap éjfélig fent maradhatnak. A lényeg, hogy minden évben ugyan az történjen. Amire jó vágyakozni és visszaemlékezni! Ilyenkor érdemes bevonni őket a húsvéti készülődésbe, először a dekorációval, kézműveskedéssel, majd az ünnep közeledtével a sütés-főzésbe is. Különösen élvezetes számukra a húsvéti tojásfestés, és a locsolás hagyománya. A hangsúly azonban azon van, hogy ilyenkor legyünk teljes figyelemmel velük együtt!

Csalódás, amikor ráébred?

Habitusuktól függően és az iskolás, óvodás barátok hatására aztán kezdik megsejteni az igazságot. Esetleg eljön az idő, hogy rákérdeznek: „Igaz, hogy nem is a Húsvéti nyúl hozza az ajándékot? Rengeteg gyerek meséli el később, mekkora fájdalom érte, amikor ráébredt, mindez csak mese. De ez teljesen helyénvaló érzés, nem szorul magyarázatra. Hiszen a bánattól nem lehet megvédeni egyetlen gyermeket sem a felnőtté válás útján. Azt is fel kell tudniuk dolgozni, ha valami fáj. Később ezzel együtt ráébrednek, mégis szép volt, és hagyják, hogy a mese még így is tovább éljen bennünk. Ez is kell az egészséges felnőtt lélek kialakulásához, hiszen később is ér majd minket csalódás, nem egy, de száz!

Legyen ő a nagytestvér

Természetesen, ha a gyerekek rákérdeznek, akkor el kell árulnunk, hogy bizony, mi vagyunk a nyulak, de ettől a varázslat folytatódik. Ilyenkor érdemes igazán felnőtté avatni őket. Mondjuk nekik azt: „Most, hogy már ilyen nagy vagy és rájöttél, segíts abban, hogy a kistestvérednek meglepetést szerezzünk!” Avassuk be, mintha felnőtt a felnőttel beszélne! Tanítsuk meg varázsolni, titkot tartani, izgatottan készülni az ünnepre, ajándékot készíteni. Az ámítás ilyenkor már árthat, becsapva érezheti magát, akár szorongáshoz is vezethet, csalódhat bennünk. Esetleg ha már elég nagy; adjunk neki pénzt, és menjünk el vele együtt vásárolni, hogy ő is tudjon ajándékozni. Mindez elegendő módon kárpótolja őket a felismerésért!

Jó tudni!

Tinédzser gyermekünket kár is kényszeríteni, hogy velünk ünnepeljen. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy minél nagyobbak a gyerekek, annál kevesebb időt szeretnek velünk tölteni. Mondjuk el előre nekik, mit tervezünk, és majd ők eldöntik, ebből mennyi időt lesznek velünk. Esetleg kérdezzük meg őket is, hogyan szeretnék az ünnepi pillanatokat tölteni!

A locsolás nagy élmény de…..

Sokan azt hiszik, hogy jópofa az, ha mindenféle trágár, közönséges, a gyerek számára nem is igazán érthető locsolóverset tanítanak meg a kicsiknek. Pedig ezt érdemes lenne elkerülni. És még valamiről ne felejtkezzünk el! A mértéktelen alkoholfogyasztó apuka, akit a gyermeke kísér haza a szomszédból, bizony nem egy életre szóló jó emlék, inkább egy rémálom! Talán azt is át kellene gondolni, hogy a húsvéti locsolás ne a pénzszerzésről, hanem a hagyomány megőrzéséről szóljon. A locsolkodást inkább ízletes süteményekkel, akár saját kezűleg készített hímes tojással és édességgel köszönjük meg. S ha már mégis úgy adódik, hogy csemeténk egy marék pénzzel tér haza, mindenképpen biztassuk arra, hogy ne haszontalanságokra költse, hanem valami komolyabb dologra kezdjen el gyűjteni, tegye félre.

Kell-e a húsvéti nyúl?

Sokszor a kicsik azért vágynak a puha szőrű húsvéti nyuszira, mert nekik maguknak van rendkívüli szeretet és simogatás éhségük. Az állattartást azonban nagyon meg kell gondolni. Egyszerűen szülőként tudomásul kell venni, hogy az állattartás monotonitására- a mindennapos etetésre és tisztántartásra- egy gyermek képtelen, nem is várhatjuk el tőle. Csak akkor vegyünk neki húsvéti nyulat, ha biztosan tudjuk, mi magunk fogjuk gondozni az állatot!