Valósággal újjászületett a sok futástól ez a magyar férfi

Az ember hajlamos azt képzelni, hogy ha valaki felnőttkorában példaértékűen sportol, az tudatos életvezetéséből következik. Esetleg eleve ebben a szellemben nevelték a szülei. A Pécs környékén élő Bóvári Gábor esetében abszolút nem erről van szó. Noha kitartását, küzdeni tudását számos érem és kupa bizonyítja, valójában ő maga sem érti, miként jutott idáig. Korábban ugyanis egészen máshogy élt…

A futásnál jobban nem utált semmit

Gyerekként pufók és akaratgyenge volt. Utálta a sportokat, az iskolában is inkább próbálta ellógni a testnevelés órákat.

„Legtávolabb a futás állt tőlem – szögezi le gyorsan. – Tiszta szívemből gyűlöltem futni. Link voltam a suliban, amúgy meg hedonista és tohonya… Nem hibáztatom hát a testnevelés tanáraimat, amiért nem fedezték fel bennem legalább az érzéket” – így vázolja parádés teljesítményének előzményét a futóikonná vált férfi. Korábbi képein látható önmaga mintha nem is ő lenne: teste puhány, tekintete egy elveszett léleké. Mint aki itt van a világon, de még sincs itt. Mint akiből hiányzik a férfierő… Gábor azt mondja, akkortájt jött el a fordulópont az életében, amikor betöltötte a 30-at.

Borzalmasat dobbant a szíve

A túl sok bulizásnak, a féktelen evésnek-ivásnak ugyanis következménye lett. Gábor teste jelzett.

„Egy nagyon kellemetlen, hatalmas dobbanást éreztem a szívemnél. Szerencsére kellőképpen hipochonder vagyok, így azonnal elmentem bajommal az orvoshoz. Mivel akkor már csaknem 100 kg voltam, elküldtek egy terheléses EKG vizsgálatra. Két percet sem bírtam egyvégtében lefutni, annyira fulladtam. A kardiológus pedig kerek-perec megmondta, hogy ha nem kezdek el mozogni, az eredményeim alapján akár 10 éven belül komoly keringési betegségem lehet. Rám ijesztett, én pedig megijedtem. Sajnos édesanyám is elhízás szövődménye miatt ment el 2015-ben. Tehát azonnal léptem. Beszereztem egy szobakerékpárt és belevágtam az életmódváltásba…”

Húzták vissza a haverok, de nem hagyta magát

Elsőként a táplálkozásán változtatott Gábor. Nagyon szigorúan kizárta étrendjéből a cukros és szénhidrát-dús élelmiszereket. Tészták és sütik helyett natúr húsokra, zöldségekre tért át. Miután jelentősen csökkent a testsúlya, elkezdett rendszeresen sportolni. „Mindezt egyedül, nem segített senki, sőt, inkább próbáltak visszahúzni. Például a régi bulis haverok. De nem hagytam magam! Elindultam egy úton, és semmiképp nem akartam letérni róla. Már jó pár éve kondiztam, amikor elkezdtem a futással ismerkedni. Szükségem lett egy olyan kiegészítő mozgásra, amivel hatékonyan lehet zsírt égetni. Belevetettem magam a témába! Futottam és futottam, aztán – ahogy ez másoknál is lenni szokott -, beszippantott a közeg.”

Igazolt versenyző, profi futó lett

Gábor hamarosan félmaratoni versenyeken indult, azt mondja, ezeken átlagos eredményeket ért el. Kezdetben 1:50, majd 1:44-es idővel teljesítette a 21 km-es távot, de nem volt elégedett. Így arra kért egy profi futót, Halász Ádámot, hogy segítsen tovább javítani az eredményén. „A cél az volt, hogy a 2018-as K&H Siófoki versenyen 1:40 alá menjek. A felkészülésre bő egy hónapom volt. Halványlila gőzöm nincs, hogyan, de végül 1:30:34-es eredménnyel értem célba. Hihetetlen volt! Olyan ez az egész számomra, mint egy mese. Egyszerűen a mai napig nem hiszem el, pláne így, hogy tudom, milyen voltam... Ma már gyorsabb vagyok több olyan ismerősömnél, akik már 20 éve futnak!”

Gábort azóta leigazolta a pécsi PSN sportegyesület, így 39 éves korára ő is profi futó lett. „Szerencsésnek érzem magam, mert utamon remek sportembereket ismerhettem meg. Jó embereket, akik támogatnak! Hálás vagyok azért is, hogy profi csapatnál edzhetek és versenyezhetek, pedig… atyaég, honnan indultam! Nem vagyok se tehetséges, se különös. Akkor hát csoda történt? Nem, nem. Egyszerűen elkezdtem akarni. Nagyon akartam. Mindenkinek azt kívánom, találja meg magában ezt az erőt, fontos dolgokat ugyanis így lehet érni az életben.”