Albánia – túl a bunkereken, Teréz anyán és a maffián

Albánia mára egy modern, színes és izgalmas, ugyanakkor biztonságos országgá nőtte ki magát. De lássuk, mi mindent tartogat nekünk akár csak egy 4-5 napos kiruccanás is!

Tirana

Az albán főváros igazi pezsgő hangulatú desztináció, amely kicsivel több, mint egy órás repülőúttal közelíthető meg Budapestről a legegyszerűbben. A város még jól őrzi az elmúlt évtizedek hangulatát, amely visszaköszön ránk a monumentális terekről, elhagyatott épületekről, vagy éppen a korhű betonházakról.

Mégis teli van élettel!

A belvárost mára ellepték a jobbnál jobb éttermek és kávézók, esténként szinte vibrál a központ: a tereken gyerekek játszadoznak, a kiülős helyek dugig, miközben a kis utcákon kavarog a halpiac és az egzotikus fűszerek illata.

Ezt a kulturális sokszínűséget láthatjuk utcáról utcára, hiszen megfér egymás mellett a mecset és a szivárványszínű zászló az Operaházon, míg épp 30-40 közmunkás segítségével borítják virágba az egyetem melletti sétányt.

A városban – amint az az országra úgy általában jellemző – kaotikus a forgalom, így autóval csak akkor közlekedjünk itt, ha kellően hidegvérűek vagyunk és teljes körű biztosítást kötöttünk. A parkolás is amolyan balkáni megoldás: keress egy parkoló őrt és beszéld meg vele, hogy mit szeretnél.

Mindezek ellenére Tirana rengeteg izgalmas látnivalót, bódító fűszereket, ínycsiklandozó fogásokat és remek napokat kínál nekünk.

De ne ragadjunk le a fővárosnál. Pattanjunk buszra, vagy béreljünk ki egy kocsit és irány a tenger!

Ha drágának találod a Balatont, irány Durres és a mesés Vlora!

Durres csupán félórányi autóútra fekszik a fővárostól, így ha két napnál többre érkeztünk Albániába, semmiképp se hagyjuk ki! Kisgyerekes családok számára is remek úti cél, hiszen gyorsan és könnyen elérhető, a klíma kiváló és a város bővelkedik történelmi látnivalókban is, pl. egy 2. századból származó Amfiteátrummal.

Ha van módunk, hajtsunk tovább Vlora felé! Ez a bájos városka pálmafákkal borított sétányával csalogatja a tengerparton andalogni vágyókat! Remek éttermek és kiülős helyek szegélyezik a partot, amely hosszasan terül el az Adriai- és a Jón-tenger találkozásánál. A festői látványt tovább fokozza, hogy a várost a szárazföld felől a Himare-hegység lankái ölelik.

Ha valaki nem akar tovább autókázni, de mégis szeretné élvezni a tenger felejthetetlen ’görög-kék’ színeit, akkor itt megtalálja a számítását.

Ne lepődjünk meg, ha időnként szembesétál velünk egy szamár!

Ha csak néhány napra érkeztünk Albániába, vagy kisgyerekes család vagyunk, akkor idáig könnyűnek mondható a terep. Bár az albánok szerint autópálya és autóút vezet idáig, ne lepődjünk meg, ha időnként szembesétál velünk egy szamár, átszaladgálnak az úton keresztbe, vagy, hogy minden 50-100 méteren ül egy gyümölcsárus. Ezek itt a közlekedés teljesen megszokott, szerves részét képezik.

A milliónyi hajtűkanyar ajándéka – Sarande

Azok számára, akik úgy döntenek, hogy levezetnek Sarande-ig a tengerpart mentén, nem lesz egyszerű a feladat. Mégis megéri ezt az utat választani, mert a látvány olyan pazar, hogy mindenért kárpótol. Meredek, tengerbe boruló sziklafalak mentén, vékony kis hegyi úton kanyargunk egészen az albán Monaco-ig, ahonnan már alig fél órás hajóúttal átkelhetünk a görög Korfu-szigetére.

Errefele minden kávézóban férfiak ücsörögnek és vitatják meg az élet nagy dolgait – ez szinte elengedhetetlen kelléke az albán romantikának. Az emberek barátságosak és bár nem mindenhol beszélik az angolt, göröggel és orosszal például könnyedén boldogulhatunk. Ha ezekkel a nyelvekkel viszont mi nem vagyunk komfortosak, semmi gond: a nemzetközi mutogatás mindenre megoldás és az albánok nagyon kedves, vendégszerető népség!

Amikor a telefon is átvált görögre

Sarande városa valóban Monaco-ra emlékeztet, csak afféle balkáni köntösbe burkolva: romos házak, fekete ruhás nők, cigarettázó férfiak és burek illat jellemzi.

A félköríves karéjban elterülő tengerparti sétány mentén remek kiülős helyek várják, hogy felfrissítsük magunkat egy jó halétellel, vagy puha és foszlós pékáruval. Ha pedig már itt járunk és van egy napunk kirándulni, akkor mindenképp keljünk át Korfu-szigetére, ahová szinte óránként indulnak a hajójáratok.

Bora Bora Európában?

Igen, méghozzá Albániában! Ksamil az a hely, ahová, ha egyszer ellátogatunk, mindig vissza szeretnénk jutni. Szinte beleég a retinánkba az a türkizkék víz és fehér homokos part, amelyet ez a kis földi paradicsom kínál nekünk.

TIPP: Kb. 30 euróért már akár 2 éjszakára is foglalhatunk 2 főre apartmant, alig 5 percnyi sétára a parttól. Szépen felújított szállások sora vár minket, amelyek nem csak tiszták, de barátságosak is, akárcsak a szállásadók. Nem kell tehát mélyen a zsebünkbe nyúlni, ha itt szeretnénk eltölteni egy hetet.

Ksamilban semmi más dolgunk nincs, csak feküdni a parton, élvezni a remek éttermek és szórakozóhelyek sokaságát és megmártózni a frissítő habokban.