Erre célzott pityeregve Dzsudzsák, óriási a baj a válogatottnál

Mint arról a %Ripost% már beszámolt, a csapatkapitány Dzsudzsák Balázs a könnyeit nyelve nyilatkozott az Andorra elleni történelmi vereség után. A miniállam amatőrjei elleni szégyen után teljesen kiborult a szélső. Nyíltan ugyan nem mondta ki, de a mondataiból kihámozható, miért jutottunk egy év alatt az Eb-eufóriától a vb-sokkig.

Az idei négyből négy vereség, 0-9-es gólkülönbség is soha nem látott mélység a tavalyi Eb-nyolcaddöntős csapattól. Hát még kikapni Andorrától! Dzsudzsák talán önkéntelenül is, de a "csúcsról a pokolba" való mélyrepülés több, egymással szorosan összefüggő okát is felsorolta.

1. Én itt voltam a végéig. Ki is lehetett volna ebből szállni,

most jelen pillanatban nagyon úgy nézett ki ez a dolog. Tizenöt-tizenhat évesekkel vagyunk itt. Oké, hogy Andorra ellen nincs mentség, de nem mindig az van, ami kívülről látszik. Persze, Dzsudzsák a hibás, de én ezt vállalom is, én vagyok a csapatkapitány. Tavaly is én voltam, amikor legelőször ki kellett menni ünnepelni, és most is én vagyok, akit legelőször kell ütni."

Tehát alig maradtak a tavalyi Európa-bajnokságon erőn felül teljesítő játékosok közül. Voltak, akik azóta visszavonultak (például Király, Juhász), mások sérültek (Szalai, Kádár), megint másokat Bernd Storck nagyvonalúan (?) nem válogatott be. Lásd például Nikolics, vagy éppen a kora nyári, kazah és albán klubok elleni európai kupaselejtezők előtt pihenkélő NB I-es élcsapatok sztárjainak zöme (Gera, Priskin és társaik). Nem beszélve a horvát bajnokságban szárnyaló Futácsról.

Közben bérelt helyük van a kezdőcsapatban olyanoknak, akik légiósként alig játszottak, vagy még a magyar bajnokságban is csak a szürke átlagot hozták. Nem beszélve a másodosztályban bajnok felcsúti PAFC-ból a válogatott kezdőjében landolt újoncokról.

2. Most egy picit egyedül is vagyok.

Nem mintha kellene valaki is, aki megvédjen, de nincs itt se egy Gerzson (Gera Zoltán - a szerző), se egy Priska (Priskin Tamás), se egy Szala (Szalai Ádám).

Senki, aki átérzi, hogy mit jelent a válogatott, és mit jelent megfelelni a szurkolóknak

- panaszolta Dzsudzsák.

Vagyis a tapasztalt vezéregyéniségek nem csak a pályáról hiányoztak. Balázs ezzel burkoltan beszólt a keretbe került fiataloknak, hiszen arra célzott: nem csak a felsoroltak játéktudása hiányzott a válogatott csapatból, de az újak hozzáállása sem megfelelő.

3. Azért tiszta könny a szemem, mert engem ez érdekel.

"Most is csak azt hallom, hogy Dzsudzsák, az arab, hogy Dzsudzsák, a pénzéhes. Nem hiszem, hogy nem mentem ezen a meccsen, nem próbálkoztam, és nem tettem meg mindent azért, hogy legalább ne kapjunk ki."

Vagyis őt érdekli, másokat nem érdekli a válogatottság? A magyar válogatott legjobbjainak egy része külföldről hazajött a magyar NB I-be, mások olyan szintű bajnokságokban légióskodnak, ahol képtelenek tartani a formájukat. Dzsudzsák igyekezete tényleg szembetűnő volt Andorrában, de neki is be kell látnia: talán, ha hétről hétre erősebb ligában játszana, akkor nem csak akart volna, de sikerültek is volna a próbálkozásai.

4. Itt most valami nagyon nincs rendben, se a csapatban, se a hozzáállásban.

(...) Megvoltak a lehetőségeink, de totyogunk, átvesszük, nem vesszük, elhagyjuk a labdát."

Hiába kimondatlanul már a következő Eb-selejtezők jegyében próbálgatja az újoncokat Storck, meg kéne tartani a válogatottság rangját. A magyar NB I láthatóan még az andorrai lelkes amatőrök ellen sem készíti föl a focistáinkat. Az idehaza mezőnyben is remeklő gólkirály egyetlen helyzetét elrontotta - és akkor mit várunk azoktól, akik még a honi bajnokságban is gyengélkedtek? Hát még csak az NB II-ben edződött fiataloktól?