Vigyázz, Balázs! Használati utasítás Dzsudzsáknak a törökökhöz

Fura egy helyre szegődött Dzsudzsák Balázs. A török focibajnokságban szurkolókból, pénzből és a nyugdíjkorhatárhoz közelítő világsztárokból nincs hiány – csak a nyugalom hiánycikk.

Érdekes sztorikat mesélt Cristoph Daum, aki a Besiktas és a Fenerbahce edzőjeként is nyert bajnoki- és kupaaranyakat. Tavaly pedig botrányos körülmények között, mindenkivel összeveszve hagyta ott éppen a magyar szélső mostani kenyéradóját, a Bursasport.

A német szaktekintély elsősorban az isztambuli sztárklubok (a Besiktas, a Fener és a Galatasaray) és azok szurkolótáborai közötti rivalizálást emlegette a 11 Freunde interjújában. Szerinte ez Törökországban egészen más dimenziót jelent, mint bármely más ország futballjában. Ezt jelzi az is, hogy nemrég az utcán lőttek rá a Fener csapatbuszára.

Fűtik az indulatokat

Egy-egy nagy meccs előtt a fanatikus drukkereket a média is napokig olyan stílusban tüzeli, hogy az másutt elképzelhetetlen. Nem csak az újságokra, de a tévéműsorokra is jellemző a színtiszta provokáció. A bajnokságot olykor szüneteltetik, a táborok pedig mostanában már nem is utazhatnak idegenbe, elkerülendő a halálos áldozatokkal is járt balhékat.

Igen ám, de olykor bizony a játékosokra is átragad a harci szellem a lelátókról. Nem egyszer már a bemelegítés közben összeverekednek egymással a csapatok, a derbiken a vendégcsapat sokszor csak az öltözőfolyosókon készülhet.

Daum szerint a legfőbb baj a szurkolók vadsága:

Nem csak hihetetlenül hangosan ordítanak, de rossz szokásuk minden kezük ügyébe eső dolgot a pályára hajigálni.

Sokan régi mobiltelefonokat visznek a lelátóra, hogy aztán előbb az akkumulátort, aztán magát a készüléket dobják be. Mások letört székekkel vagy palackokkal célozzák meg az ellen játékosait, drukkereit.

És ez még mindig jobb annál, mint amikor megrohamozzák a pályát.

Néha annyi üveg repült be a gyepre, hogy italboltot nyithattunk volna. Sajnos ez kisebb-nagyobb sérülésekhez is vezetett a játékosaimnál.

Akár Dzsudzsák számára is jó tanács lehet, ami Daum szerint arrafelé aranyszabály: sohasem szabad reagálni a lelátóról feléjük áradó gyűlöletre, másrészt veszélyes arccal a szurkolók felé fordulni.

Persze ez a labdarúgók számára nem ilyen egyszerű, szögletrúgásoknál például mindig céltáblává válnak.

De Daum szerint nem árt tudniuk a focistáknak: ha ilyesmiből jelenetet rendeznek, akkor a fanatikusok csak még agresszívebbek lesznek. Úgyhogy jobban teszik, ha megrázzák magukat, és mintha mi sem történt volna, tovább teszik a dolgukat.

Nem csak a szurkolók, de még a klubvezetők is veszélyesek arrafelé. Egy másik német edző, Jörg Berger korábban elpanaszolta: török klubelnöke azzal kezdte a tárgyalásukat, hogy a tekintély kedvéért kitette a pisztolyát az asztalra.

Van egy rossz hírünk: a 2010-ben elhunyt Berger ezt is Dzsudzsák csapatánál, a Bursaspornál tapasztalta meg.

Õ 2000-ben lett a klub edzője, s mint mondta, akkor egy időben 19 vezető igyekezett befolyásolni a kezdő tizenegy összeállítását. Néhány sikertelen meccs után aztán halálos fenyegetéseket kapott, mire jobbnak látta a családjával hazamenekülni. Öt évvel később, peres úton harcolta ki magának a végkielégítést.