Laár András két fiatallal és három kutyával él együtt egy tanyán

A KFT és a L'art Pour L'art egykori tagja, Laár András és Hip Hop Boyzból ismert Kalocsai Krisztián, azaz O.G. Duck a hot! magazinnak mesélt arról, hogyan ismerkedtek össze, hogyan élnek hárman egy alföldi tanyán, ahová csak földút vezet. Minden nap zenélnek, nagy terveik is vannak.

hot!: Városi emberként hogyan kerültetek egy tanyára, az Alföldre? 

Laár András: Tavaly nyáron egy másik tanyán, faházban laktunk, de ősszel már nem volt komfortos, nem lehetett fűteni. Ez a tanya egy javasgyógyász-fogorvos barátomé, már korábban buddhista elvonulások helyszíne volt. 

December 2-án költöztünk ide, hosszú távra, öt évre tervezünk, mert nagyon jó itt lenni, ad egy „beérkezettség állapotot”, zenélés közben folyamatos inspirációs áramlás van. Mi hárman szinte folyamatosan ünnepi állapotban vagyunk.

Milyen a közös életetek?

O.G. Duck: Fent vagyunk reggel nyolckor. Általában én főzök magunkra, de András néha készít magának levest reggelre, van itthon vagy hatvanféle fűszer. A szakrális létnek vannak fontos elemei, például egy nap sem telt el itt úgy, hogy ne zenéltünk volna, ez a legszebb ima. A zenében eggyé tudsz válni valami magasabb szintű léttel.

Laár András: Krisztián birodalmi kancellári funkcióban van, összefogja a dolgokat. Ő köti össze a földet az éggel, az utat egyengeti, az irányokat lövi be. Ez egy különleges viszony. Az én környezetemben nincs példa arra, hogy egy idősebb fazon két fiatalabbal él egy fedél alatt. Nagy az egyetértés közöttünk, soha nem veszünk össze.

„A minimum a megértés, elfogadni a másikat olyannak, amilyen”

Milyen élethelyzetben találkoztatok?

Laár András: Otthagytam a saját családomat és a lakásomat. Megszüntettem a kapcsolatot mindenkivel, aki engem nyomasztott vagy akit én nyomasztottam. Mert én is azzá tudok válni. 

A többi kapu ideiglenesen becsukódott, elsősorban az ő részükről. A családtag az külön kategória, szerintem a minimum a megértés, elfogadni a másikat olyannak, amilyen. Amikor ez nincs, akkor hol a családtagság? Hiszek a döntés szabadságában; az élet maga a szabadság és a boldogság. 

O.G. Duck: Belőlem az előző feleségem megpróbált hétköznapi embert faragni; bár sose gondoltam magamra sztárként, sokáig eltemettem a művészi énemet, másfél éve kezdtem újra visszahozni ezt. 2008-ban dőlt be a devizahitelem, elárverezték a házamat, tönkretettek, de inkább előrefelé tekintek. A párommal hat éve együtt vagyunk, volt már szertartásunk, de még nem vettem el „hivatalosan”.

Milyen volt az első találkozásotok?

O.G. Duck: Az egyik szakmám szerint szakács vagyok, volt egy ételkiszállító vállalkozásom, ezt akartam újjáéleszteni. 2025 áprilisának végén ennek kapcsán találkoztam egy haverommal, a kocsiban ott ült Laár András, akivel egyből úgy beszélgettünk, mint két régi barát. 

Mindketten épp légüres térben szárnyaltunk. András minden, ami művészet, spiritualitás; nekem kell őt összekapcsolnom a Földdel, mert az ő dolga a művészet, nem pedig a költségvetési tervezés. De nem is kell – erre vagyok én. Lényegében kommunában élünk, közös a bevétel, közösek a kiadások. Hatan lakunk itt: három ember, három kutya.

Laár András: Van egy magától értetődő kedvesség a kutyákban, ez egy új életminőség! Csak attól, hogy megjelennek az élettérben, már vidám a hangulat. Az én kutyám neve Pandi, amúgy Pandoraként törzskönyvezett, és csak jót hozott. Ő új szerzemény – mentett kutya, januárban került hozzánk –, de a többivel is nagyon jóban vagyok.

Laár András és Kalocsai Krisztián tervei 

Milyen felkéréseket kaptok?

Laár András: Negyvenkét évvel ezelőtt volt egy keletnémet barátnőm, Daniella, szupermodell és pantomimszínész, ő most egy színházi főszerepre kért fel. Egy időben együtt voltunk, de nem disszidáltam vele, akkor itt volt már az első fiam. Nagy váltás lett volna, nem vállaltam.

 Szellemileg persze nem ennyi idős, mert ugyanolyan lökött, mint én, és ez tetszett benne nagyon. Az egész életét színészettel töltötte, így kreatív a látásmódja.

Mi a konkrét szerep?

Laár András: Van egy színháza, évek óta működik, ez a Panoráma teátrum Balatonberényben. Felkért egy Molière-darabra, a Képzelt betegre, de ez Molière egy másik művével, A fösvénnyel keveredne egy történetben. Egy rosszindulatú, nyafogó figura lennék, ami nekem jól áll. Benne van a fejemben a karakter, ilyesmi volt Edebede bácsi.

„Besenyő Pista bácsi bármikor megjelenhet”

A tavaszi visszatérés alakul? 

O.G. Duck: András a KFT-ből való kiválása után először fog zenei műsorral színpadra állni; ez fontos projekt, várhatóan LaárFT lesz a produkció címe. Lesznek vendégművészek, és Besenyő Pista bácsi is bármikor megjelenhet! Ez András estje lesz, de amúgy készülünk új nótákkal, én handpanen játszom. 

Fúziót szeretnénk az ő és az én munkásságom között – ennek a két halmaznak a találkozásunkig nem volt közös része.

Laár András: Április 28-án leszünk a Stenkben. Az a koncert több szövetből áll majd; nem marad ki az abszurd humor, lesznek táncok és mutatványok, breakesek és olyan zene, amilyet még nem hallott senki! Jóból származik, csak jó lehet. Én most több produkción dolgozom egyszerre: vannak zenei fúziós terveink Krisztiánnal, és írok abszurd jeleneteket is.

Galla Miklóssal lesznek még fellépések?

Laár András: Nagyon régóta ismerem. Galla egy különlegesség, teljesen egyedi, nagyon intelligens, tehetséges. A másik fele... nem tudni, honnan ered – talán más bolygórendszerből ideküldött lény. 

Mit szóltál ahhoz, hogy pár hete ruandai gyerekek előadták a KFT nagy slágerét, az Afrikát, és már 136 ezren megnézték?

Laár András: Erre nem voltam felkészülve, de imádtam! Tóth Szabolcs szitárművész, zenetanár foglalkozik kinn a kallódó utcagyerekekkel, a dalt a gyerekek választották ki. A kinyarwanda bantu nyelvű gyerekek szépen énekelnek magyarul, van koreográfia is. Soha nem voltam Afrikában, de most felmerült egy afrikai Laár-misszió ötlete is!