Hermányi Mariann: „Nagyon élveztem a Még egy kívánság forgatását”

Hermányi Mariann 2020-ban diplomázott a Kaposvári Egyetemen, színművész szakon. Játszott a Toxikomában és A besúgó című sorozatban, ő a Hunyadi sorozat Luxemburgi Erzsébetje. Jelenleg a Centrál Színház tagja. Bemutató előtt áll a Megafilm Service-nél forgatott filmje, a Még egy kívánság.

Még egy kívánság Hermányi Mariannal - interjú

A családodból rajtad kívül vonzott valakit a színház?

Négy testvérem van, én vagyok a legfiatalabb. Nálunk mindenki főként az egészségügyben dolgozik, vagy jogász, bíró, ügyvéd, közjegyző.

Mikor határoztad el, hogy ezt a pályát választod?

Egészen kicsi koromtól szerettem figyelni az embereket: ki hogy viselkedik és miért, hogyan kapcsolódik, alkalmazkodik. Amikor rájöttem, hogy van szakma, ami ezzel foglalkozik, tudtam, hogy sehová nem tagozódom be, hanem elkezdtem az adottságaimat továbbfejleszteni és használni.

Szavalóversenyekre jártál? Készültél a hivatásra?

Nem szerettem a szavalóversenyeket, a fennhangon, rossz hangsúllyal való szavalást. A szép beszéd sem volt az erősségem. Engem a szöveg érdekelt, a történet, hogy milyen úgy értelmezni és mondani egy szöveget, mintha most találnám ki, mintha velem történne meg minden. Sosem részesültem művészi képzésben, sem az általános iskolában, sem a Vörösmarty Gimnáziumban, ahol nem dráma tagozatos voltam. Csak szakkörökbe jártam.

Hogy fogadták otthon az elképzeléseidet? Nem próbáltak lebeszélni a színművészetről?

Nem. Tudatosították, hogy ebből a szakmából nagyon kevesen élnek meg. De tudtam, hogy máshol nem szeretnék dolgozni, mert a velem született tulajdonságaim erre hivatottak.

„Figyeltem a próbákat”

Miért Kaposvárra jelentkeztél egyetemre?

Mindkét helyre jelentkeztem, Budapestre és Kaposvárra is egyszerre, de első évben nem vettek fel sehova. Egy évig a Centrál Színházban dogoztam gyakornokként. Dolgoztam Puskás Tamás, Grigor Attila és Horgas Ádám keze alatt, közben figyeltem a próbákat: miként dolgoznak a színészek, hogy készül egy darab. Megpróbáltam rájönni, mit várnak tőlem a felvételin, miként kell elmondani egy verset, hogy tetsszen a bizottságnak. Második jelentkezésre felvettek Cserhalmi György osztályába.

A Centrál után nem maradt benned olyan vágy, hogy egyszer majd te is rendezz?

Csupán rendezőasszisztens voltam. Nagyon érdekel a rendezés, de ahhoz temérdek sok önbizalom, stabilitás, vezetői képesség kell – és nem mellesleg végzettség!

Hogy érezted magad Kaposváron?

Az öt év alatt nagyon sokat ingáztunk Kaposvár, Székesfehérvár és a budapesti Nemzeti Színház között. Az oktatók nem nagyon szerettek lejárni vidékre. Pesten viszont már tudtunk tanárokat intézni magunknak, workshopokon részt venni. Amikor a szakdolgozatunkat írtuk, beütött a világjárvány; ott álltunk, kezünkben a diplomával, és a színházak nem működtek. Épp ezért szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy mind a tizenegy végzősnek élő szerződése van.

Cserhalmi György mennyire vett részt az osztálya életében?

Időszakosan volt jelen, de akkor 0–24-ben. Olyan ember, akire a mai napig lehet számítani, akit bármikor fel lehet hívni. Nagyon ajánlom a Székfoglaló című önálló estjét az Örkény Színházban.

Annyira modern színjátszás az övé! Mind szakmailag, mind emberileg nagyon őszinte. Magáról mesél, meglátjuk a lelkét két és fél órában. Amit tanultunk tőle, azt szeretném képviselni.

Játszottál színházban, sorozatokban, filmekben. Mi az, amit kiemelnél közülük?

A színházi szerepeim közül a Koldusopera az egyik; vizsgaelőadás volt, a Nemzeti Színházban mutattuk be. Azt mondta a tanárunk, hogy nem az a lényeg, hogy milyen az eredmény, hanem hogy milyen az oda vezető út. Sok színész rögtön akarja az eredményt. Ilyenkor meg is látszik a sietség. Csehov Sirályát a Gózon Gyula Színházban játszottam, ez volt az első igazi főszerepem. A kedvenc darabom azóta is. Ha egyszer tényleg rendeznék, ezt a darabot választanám. Fontos számomra még a tavalyelőtt bemutatott Oleanna a Centrálban, amit Szabó Kimmel Tamással játszom. Ő még nagyon fiatal, de már most egy legenda. Ahogy legenda számomra Básti Juli, akivel a napokban próbálok a színházban.

Még egy kívánság bemutató: mikor lesz a premier?

Hogy emlékszel a mozifilmekre, tévésorozatokra?

A Toxikomában Herendi Gábor rendezésében játszottam, Molnár Áronnal. Két kis jelenetem volt, ahogy azután is néhány filmben. A besúgó című sorozatnál már sokkal nagyobb szerepem volt; éreztem, hogy a helyemen vagyok. Ideális volt a forgatás, mindenki az ügyért dolgozott, be voltunk zsongva végig. Utána jött a Hunyadi, amelyben németül kellett játszanom úgy, hogy egy kukkot sem tudok azon a nyelven. Nagy falat volt, kiváló magyar színészekkel, híres külföldi kollégákkal lehettem együtt. Jó volt látni, hogy érződött, mennyi munkát beletettem.

Befejeztétek a Még egy kívánság című filmet a Megafilm Service produkciójában. Hogy érezted magad közben?

Mérföldkőnek érzem. Most játszom először filmen igazi főszerepet. Nagyon várom, hogy bemutassák. Volt most még egy pótforgatás, illetve zajlanak az utómunkák. November 26-án lesz a bemutató, úgyhogy addig lehet izgulni! Mindenesetre nagyon szerettem. Két hónap alatt 35 napot forgattunk, közben színházban is dolgoztam. Ilyenkor az ember igyekszik a legmagasabb szinten teljesíteni, és megtanul spórolni az energiával.

A Még egy kívánság-ban Takács Julit alakítod, egy zenei menedzsert. A filmet elsősorban nők jegyzik.

Helmeczy Dorottya a producer, Dobó Kata a vezető rendező, Szilágyi Fanni a társrendező. Nagyon élveztem, nagyon szerettem a közös munkát a két női rendezővel. Várom a bemutatót, kíváncsi vagyok a végeredményre.