„Pokoli a félelmem, fájdalmam” - kórházból jelentkezett be Tóth Vera

Az énekesnő nehéz időszakon megy keresztül. Tóth Vera a közösségi médiában szólalt meg.

Nemrég kiderült, hogy balesete volt, mert inzulinrezisztenciával küzdött Tóth Vera, most pedig egy kórházból jelentkezett be és adott hírt magáról. Az énekesnő rengeteg ítélettel szembesül nap mint nap, sokan nem látnak bele abba, hogy nem csak a mosolyból és tökéletes testből áll egy híresség - vagy egyáltalán egy ember - élete.

Tóth Vera gyógyulófélben van

Volt egy részleges hát, felsőtest, stb.. korrekcióm. Két hete gyógyulok

- kezdte az énekesnő.

hozzátette, hogy most csak figyel az állapotára, még csak nem is sminkel, a szereplésről már ne is beszéljünk. „Csak létezem, most csak úgy hagyom, hogy a testem dolgozzon, helyet csináljon az “új Verának.”

Felhívta rá rajongói figyelmét, hogy egy helyreállítót műtét célja nem a hiúság, hanem, hogy megkapja a neki járó testet. Bár jelentős testsúlytól szabadult meg Tóth Vera, de így is magán hordja, azokat az utórezgéseket, amiket a tükör kegyetlenül visszaadott neki.

Ítéletekkel is szembesült az énekesnő útja során

Sajnos bármit is csináljon nem kerülik el az ítélkező emberek, akiknek megvan a maguk véleménye, függetlenül attól, hogy mi az igazság.

Néha nem látnak bele, azt, amikor egyedül fekszem a kórházi ágyon, csövekkel a testemben, és próbálom elhinni, hogy egyszer újra szabadon fogok mozogni, lélegezni, nevetni, és nem aludtam három napja, mert annyira pokoli a félelmem, fájdalmam és nem mindig mertem bevállalni a fájdalomcsillapítót, a nyugtatót… Hadd ne részletezzem.

Majd így folytatta:

„A világ néha nem érzi, vagy nem akarja érezni a bizonytalanságunkat, milyen, mikor a test változik, és közben a lélek is próbál felzárkózni, utolérni, hiszen ő is a régi-új formáját keresi” - hozzáfűzte, hogy sokan azt gondolják, a fényképen való változás a csoda.

„Pedig a csoda az, hogy minden egyes nap felkelek, bízom, mosolygom, hiszek magamban, csinálom akkor is, amikor fáj, és nem hagyom, hogy mások véleménye határozza meg, ki vagyok. Most újraépítem magam, kívül, belül, ez a sorsfeladatom. Ez az út nem a szépségről, inkább a bátorságról, a bevállalásról, a félelmek leküzdéséről szól. Arról, hogy merek szembenézni a tükörrel, a rossz mintáimmal, az evéssel, mint a szeretet helyettesítője, és nem elszaladok, hanem megölelem azt, aki ott van velem szemben. Eljutni idáig pokoli nehéz. Megtartani? Szintúgy! Minden heg, minden csepp vér, minden nap, amit ebben a testben élek, emlékeztet arra, hogy: EZT IS TÚLÉLTEM.”

Bejegyzésével üzen, azoknak az embereknek, akik jártak vagy éppen most járnak az ő cipőjében:

Nem vagy egyedül, ez egy létező helyzet akkor is, ha tabuként kezeljük! Gyógyuljunk szépen! Nem könnyű, és most gondolok minden sorstársra, aki levetkőzött magáról egy embernyi felesleget.

Ripost hírek