Aurelio újra szabad: „Hat éve nem volt egy nyugodt éjszakám”

A legdurvább az egészben az az, hogy az ember nem a börtönön van most túl, legalábbis az én esetemben. 2018 óta tart ez az egész kalamajka, ez az egész eljárás, bíróságra járás, rettegés. Hat éve nem volt egy nyugodt éjszakám, nem volt olyan pillanatom, amikor boldog voltam úgy, hogy egy fél óra múlva ne jutott volna eszembe, hogy Úristen, nekem börtönbe kell mennem, elveszik a szabadságomat. Szóval itt nem a két év börtön esik le a vállamról, hanem az elmúlt hat év, hogy majdnem tönkrementem ebben idegileg.

Nagyon sok mindenem ráment erre a hat évre. Sajnos baráti kapcsolatok, magánéleti dolgok, de nem bánom, mert így kellett lennie. Szégyellni szégyellem, de ezt már többször elmondtam. Én nagyon sokat fizettem ezért, nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is. És ezért megváltozott az életem, máshogy látok mindent, máshogy gondolkozom, máshogy bánok a pénzzel, az érzelmekkel, a barátokkal. Egyszerűen megbecsülöm, amim van. Sírni tudnék egész nap, nem azért, mert gyenge vagyok, hanem mert ennyire meghatott ez lelkileg.