Kozso közel a hatvanhoz akar gyereket!

Nincs olyan, akinek ne jutna eszébe valami, ha meghallja az Ámokfutók és az Alvajárók egykori frontemberének nevét. Valakinek az átbulizott éjszakák, néhányaknak a delfinek ugranak be, ha Kozso kerül szóba. Egy biztos, a zenészről mindenkinek van véleménye, ahogyan ő is mindig kendőzetlen őszinteséggel beszél az őt érintő témákról. Ezúttal sem tett kivételt, és élete legmélyebb pillanataiba avatta be a hot! magazin olvasóit.

hot!: Igazi túlélő vagy! Más nem biztos, hogy túlélte volna a sok drámát, ami veled történt: két agyvérzés és a gerinced törése is nehezítette az életedet. Hogyan gondolsz vissza ezekre?

Kozso: Szerencsés vagyok, mert mindig kaptam új esélyt az életre. Nem zavart, hogy újra meg kellett tanulnom beszélni, zongorázni, gitározni, kommunikálni az emberekkel, hiszen azt érzem, hogy minden másodpercemben figyeltek rám. Sokszor inkább elmagyarázni volt nehéz, hiszen a körülöttem lévők nem mindig értették, hogy nehezen beszélek vagy végzek dolgokat. Hittem magamban és abban, hogy meggyógyulok – ez volt a titka.

Kozso mélyebben volt lelkileg a szakítását követően, mint a műtétje után

hot!: Második éve alkottok egy párt a szerelmeddel, Ágicával. Hogyan jellemeznéd a kettőtök kapcsolatát?

Kozso: A legnagyobb vágy, a legnagyobb mámor, a legnagyobb őrület, tisztelet és a legnagyobb féltés. 

 Egy csoda, hogy megtaláltam a kedvesemet, aki végtelenül türelmes velem, mindenre megtanít, és odafigyel rám: a tincsemre vagy akár a nyakkendőm megkötésére is. Néha még futni is elmegyek vele! Soha nem tapasztaltam ekkora törődést és szeretetet, mint amit tőle kapok nap mint nap.

hot!: A szavaidból ítélve hálás vagy ezért a törődésért. Szükséged volt rá, hogy ennyire odafigyeljenek rád?

Kozso: Máskülönben belehaltam volna, ha nincs valaki mellettem. 

 Az akkori kedvesem Amerikában élt, és sokszor nem tudtunk találkozni, emiatt szakítottunk. Emberi szinten meghaltam, mert annyira szerelmes voltam négy éven keresztül, hogy egy világ tört össze bennem, amikor a volt kedvesem elment, és soha többé nem jött vissza. Tizennégyezer kilométerről el kellett engednünk egymást. Mélyebben voltam lelkileg, mint a műtétem után, akkora csalódás volt. Kettétörtem, mert mellettem kellett volna lennie.

hot!: Ágica segített feldolgozni a történteket?

Kozso: Mindenben hatalmas segítségem. 

 Szükségem volt erre a robbanásra, hogy én is jól érezzem magam, azóta pedig szexuális mámorban élek minden egyes másodpercben.

hot!: Nálatok ki a főnök otthon?

Kozso: Utálom ezt a szót – nem is létezik az én szótáramban, annyira durva. Mi lélekben, gondolatban, vágyban, mámorban vagyunk egymással, nincsen fölé- és alárendelt. 

 Ezekben nincs magyarázkodás, nincs számonkérés. Kifejezetten figyelnék arra, ha belefutnék ilyenbe, és kedvesen jelezném, hogy ez nem az az irány, ami feltétlenül jó, de Egérkének is ez a véleménye erről.

„Bármennyi gyermek jön még az életembe, az maga lesz a mámor”

hot!: Milyen a szerelmes Kozso?

Kozso: Végig lila köd. Nem is tudnék másképp létezni, mert ha arra koncentrálnék, hogy tetszik-e valaminek a fénye vagy a tüze, nem haladnék sehova. A szerelemben jön minden egyszerre, mint egy özönvíz: a beszélgetés, az érintések, a csókok, a szeretkezés, a gondolat, a levegő íze egyszerre. Emberi szinten nem tudtam megtanulni azt, hogyan legyek mindig kőkemény férfi, aki csak magára koncentrál.

hot!: El tudnád képzelni magad férjként?

Kozso: Abszolút partner lennék a házasságban, de nekem nem a gyűrű a fontos, hanem az, hogy együtt legyünk.

hot!: Szeretnél ismét apa lenni?

Kozso: Ez nem is kérdés: nagyon szeretnék újra apa lenni! Ha Ágica ikreket szeretne, akkor ikrekként fogom őket imádni. Ha azután pedig ismét terhes lesz, és megint ikrekkel, akkor négyüket fogom szeretni. Találkoztam olyan fantasztikus emberekkel, akik tíz vagy tizenegy gyermek szülei. Nem szabad gondolkodni – csak érezni, hogy jó az, amit csinálsz. Szeretnék majd összehozni egy focicsapatot! (Nevet.) De bármennyi gyermek jön még az életembe, az maga lesz a mámor.

„Az a típus vagyok, aki megenne egy asztalt is”

hot!: A fotózáson említetted, hogy szeretnél életmódot váltani és egészségesen étkezni. Hogyan halad ez az elhatározás?

Kozso: Minden étkezésemre figyelek: reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, va­csi. Fontos, mert csak így fogom jobban érezni magam. 

 Azt mondja, szeretné azt érezni, hogy komfortos a testem. Ő maratonozik, tehát naponta több órát edz, közben pedig az egészségtudományi egyetemen tanul. Nagy motiváció számomra, ő pedig boldogan mutatja nekem a helyes utat.

hot!: Nehéz megállni, hogy az ember naponta egy adott mennyiséget egyen meg.

Kozso: Igen, ez nekem is probléma volt. Az a típus vagyok, aki megenne egy asztalt is, de megtanultam, hogy nem arról szól az evés, hogy amikor picit éhesnek érzed magad, akkor megeszel száz kilót, hanem rá kell jönni a mértékre. Csak az első pár nap nehéz – utána megszokja az ember, és nincs gond! A stúdiózáson kívül mindig festek. Ettől nem érzem az időt, a másodperceket, így azt sem, hogy mikor kellene kajálnom. 

 Ez pedig egy ördögi kör, amit le kellett küzdenem ahhoz, hogy egészséges legyek.

hot!: A párodon kívül van segítséged?

Kozso: Hudák professzor, aki annak idején szinte újraalkotta az agyamat, meg­gyógyította és felébresztette a lelkemet, amiért életem végéig hálával tartozom neki.

„Jobban izgulok a koncerteken, mint a közönség”

hot!: Előadóként is elképesztően aktív vagy. Milyen újdonságokra számíthatunk tőled?

Kozso: Nagyon pörgős időszak következik! Valentin-napkor jön egy tizenhat dalos lemez Love Songs címmel. Brutális szerelmes dalok. Ez lesz a tizennyolcadik Ámokfutók-lemez, ami teljes egészében tükrözi az én lelkemet, azt, hogy ki vagyok én és mit szeretnék itt a Földön. Továbbá dolgozunk több projekten is, ilyen például az Amok Runner album, amin külföldi dalok lesznek hallhatók.

hot!: Több mint három évtizede szórakoztatod a közönséget. Mi az, ami ennyi idő után is motivál?

Kozso: Harmincnégy éve vagyok a szakmában. Annyira imádok mindent, hogy egyszerűen semmilyen szinten nem érzem az időt: annyira jól érzem magam bárhol, bármilyen szituációban, hogy nem fáradok el. Szerintem csak így lehet ezt kibírni. 

 Nekem nem az a lényeg, hogy a saját fényemről beszéljek, hanem az, hogy a közönség tagjai mit éreznek a lelkükben: mi marad meg abból, amikor írok egy dalt, mondjuk, egy hatalmas szerelmi találkozásról vagy egy szakításról.