kulcsár edina
Létrehozva: 2021.12.19.
Hatalmas koncerttel ünnepli 75. születésnapját Demjén Ferenc
December 21-én lesz hetvenöt éves Demjén Ferenc, a magyar rock egyik legkedveltebb és legtermékenyebb egyénisége.
Demjén Ferenc, aki zongorázni is tanult, vegyésztechnikusi oklevelet szerzett, de érettségi után inkább a muzsika mellett döntött. 1964-ben bátyjával együtt megalakította a Számum együttest, később a Dogs, a Liversing, a Meteor, a Sakk-Matt, majd a Tűzkerék zenekarban énekelt és basszusgitározott.
Bergendy István a Béke Szálló bárjában hallotta meg játékát és meghívta zenekarába, később azt mondta róla: „nagyszerű dinamikai és ritmikai érzékkel muzsikált, a vérében volt a zene.”
Demjén lett a három fúvóssal felálló Bergendy frontembere, énekes-basszusgitárosa, rendkívül sokszínű zenéjükben megtalálható volt a pop, rock, dzsessz és mindezek fúziója. A zenekar 1970-től sikerkorszakát élte, teltházas koncerteket adtak, slágereik – Mindig ugyanúgy, Fázom, Jöjj vissza vándor, Sajtból van a Hold, Darabokra törted a szívem – szövegét és a dalok egy részét is a mindenki által Rózsinak becézett Demjén szerezte. 1973-ban kiadott első hazai dupla albumukról, a Hétfőről az Iskolatáska lett a legnagyobb sláger.
Szólólemezt készített a kiválás után
A lendület idővel alábbhagyott, stílusbeli viták is adódtak, végül 1977-ben hárman távoztak az együttesből, köztük ő is. Előbb szólólemezt készített (Fújom a dalt) barátai, a szakma kiválóságai – mások mellett az LGT tagjai, Babos Gyula, Tátrai Tibor, Zorán – közreműködésével, majd megalakította a V'Moto-Rock együttest. A zenekarban olyan szerzőtársakat kapott, mint a billentyűs Lerch István és a gitáros Menyhárt János, ennek számos sláger lett az eredménye: Várj, míg felkel majd a Nap, Gyere és szeress, Angyallány, Gyertyák, Tűzvarázsló.
Az énekes-zeneszerző 1987-ben a Szerelem első vérig, majd 1996-ban a Honfoglalás című film betétdalával is óriási sikert aratott. 1989-től szólista, de neves pályatársainak is ír dalokat. Szerzeményeire, akárcsak előadásmódjára, a lírai érzékenység jellemző. „Fontosnak tartom, hogy a nívótlanság és igénytelenség ellenében a műfaj megtartsa értékeit, egy kicsit mindig a közönség elvárása előtt járva egy lépéssel” – nyilatkozta.
Eddig 20 alkalommal töltötte meg az Arénát
Ötven felett a cukorbetegség tüneteivel küzdött, de életmódváltással sikerült ezeken úrrá lennie, koncertezik és készít új lemezeket, fiatalabb zenésztársaival a mai hangzáshoz igazította régebbi slágereit. 2019-ben két combnyaktöréssel, agyérgörccsel kellett megküzdenie, de az év végi szokásos Aréna koncertjére felépült – a budapesti sportarénát 1991-től kezdődően eddig több mint hússzor töltötte meg
Idén, hetvenötödik születésnapjára jelent meg a róla szóló az Álmok könyve című kötet – írja az MTI. A kerek évfordulót december 30-án a Papp László Budapest Sportarénában Demjén 75. címmel nagyszabású koncerttel ünnepli.
Demjén Ferenc igyekszik csak előre nézni, mint aki valahol a lelke mélyén hisz az örök életben. A 75. születésnapját is munkával ünnepli.
„Próbálunk, új életre keltjük a régi dalokat, Közönség Őfelsége most is megkapja majd, ami neki jár. A december 30-i koncertnek az Arénában úgy kell szólni, ha nem jobban, mint az összes eddiginek. Ez lesz a 23. alkalom, hogy megtöltjük az Arénát!”
Demjén Rózsi nem tagadja, hogy szíven ütötte a járvány és jó néhány közeli barát elvesztése – írja a Bors.
„Persze, hogy eszembe jut Kóbor János, aki legutóbb az Arénában még ott állt mellettem Balázs Fecóval együtt, és elszorul a szívem. Mégis, bármennyire is nehéz, csak előre vezet az út. Az a zene, amit mi képviselünk, az életörömről, az élet igenléséről szól. Ha úgy tetszik, az örök életről, arról, hogy a lényeget illetően sosem halunk meg. Legfeljebb valahogy másképp, de folytatódnak, tovább élnek a dolgok. Például a dalok, és bennük mi is.”
Mindennap vele álmodik
„Somló Tomit sem engedtem el soha, mindennap álmodom vele. Vitatkozunk, hülyéskedünk, ahogy annyi éven át, bosszantjuk, piszkáljuk egymást a legnagyobb szeretetben. Nem véletlen, hogy a 75. születésnapomra megjelent könyv egyik főszereplője is ő. Folyton belebeszél, fújja a magáét, próbál piszkálni, kikezdeni velem. Én meg persze nem hagyom. Somló tényleg az egyik legjobb barátom volt, és az is marad, akármi is történt. Egy nagy gyerek, akivel végigbuliztuk és végignevettük az életünket. Olyan, mintha itt lenne. Még ébren, napközben sem tudok múlt időben beszélni róla. Folyton itt van velem, megjelenik, dumálunk, éljük azt a közös életet, amit mindig is éltünk. Nagyon kemény és izgalmas álmok ezek, nem is biztos, hogy mindegyiket el akarom vagy merem mondani. Tovább éljük az életünket.„ „Nagyon passzolt a személyiségünk, országos nagy haverok voltunk, miközben rengeteg dologban különböztünk egymástól. Somlóval folyton piszkáltuk egymást. Az utolsó ajándék, amit kaptam tőle, egy munkásőrszobor volt. Pontosan tudta, hogy mennyire utálom az ilyesmit. De nem akármilyen szobrot kaptam, ott áll most is a könyvespolcomon. Ez a munkásőr markol egy géppisztolyt, dobja a kézigránátot, és Leninről van megmintázva. Ennél őrültebb munkásőrszobor nincs a világon, ilyet csak a Somló volt képes összevadászni valahonnan.”A járvány
„Eleinte próbáltam nem komolyan venni, azt hittem, valami kis tavaszi vihar, ami gyorsan elvonul. De szerencsére hamar észbe kaptam. Alig vártam a vakcinát, én hiszek az orvostudományban, az első adandó alkalommal beoltattam magamat. Már a harmadik oltást is felvettem. És persze nagyon nem értem azokat, akik nem hajlandóak beoltatni magukat. Nagyon megérintett minden tragédia, nagyon sok barátom, kollégám, ismerősöm halt meg a koronavírustól. Olyanok is, akiknek nem volt alapbetegsége, amivel összefügghetett volna. Szerencsére már látni, hogy az oltások következtében lassan, de biztosan kezd visszahúzódni a járvány.„„Végre én is visszatérhetek a szokásos életemhez”
„Világéletemben úgy éltem, hogy a következő fellépés, a következő koncert határozta meg az életemet. Ekörül forgott minden gondolatom. Jó, hogy megint így van, hogy az év végi újabb Aréna-koncerthez mérhetem az időt. Két kemény év után megint ott leszünk, és ez feltölt újabb energiákkal. Mindenki biztos lehet benne, hogy megint odatesszük magunkat. Ez megint egy olyan koncert lesz, amire még nagyon sokáig emlékezni fogunk együtt a közönséggel. Mégiscsak egyszer 75 éves az ember! És persze a koromat csak mértékkel veszem komolyan. Azt mondják, mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Na, én már túl vagyok a „harmincon”. Na jó, a harmincötön. De efölé még nem sikerült mennem. A negyventől még messze vagyok, arra még nem gondoltam soha…”
Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom
