Kikotyogták a pályatársak: hihetetlen titkok derültek ki Bud Spencerről és Terence Hillről

Király Levente olyan történeteket tárt a nyilvánosság elé, amiket a nagyközönség eddig sosem ismerhetett a színészpárosról.

Magyar kedvencek

„Mindig tudtam, hogy az előző könyveimhez képest még számos el nem mesélt történet létezik Bud Spencer és Terence Hill életművében. A koronavírus első hulláma alatt belekezdtem a kutatómunkába, ami nem volt egyszerű: a stábtagok, pályatársak, akik az új könyvemben megszólalnak, már az idősebb korosztályhoz tartoznak, nincsenek fent közösségi oldalakon, így igazi kihívás volt felkutatnom őket. De örömmel idézték fel az emlékeiket, látszott rajtuk, hogy jól esik nekik, hogy Magyarországon ennyi év után is ápolják a két színész örökségét.„

B-kategória

Jóllehet, a Bud Spencer-Terence Hill-filmek itthon két-három generáció óta töretlen népszerűségnek örvendenek, a két színész filmjei mégsem váltak soha világhírűvé. Magyarország és a környező országok mellett Németországban és Spanyolországban is óriási rajongótábora van a párosnak, ehhez képest Olaszországban ők másféle művészi besorolásba esnek, mint sokan gondolnák.

„Olaszországban inkább a művészfilmek rendezői, szereplői számítanak szupersztárnak. Bud Spencert és Terence Hillt is nagyon szeretik, de ők ott úgynevezett „B”-kategóriás színészként tekintenek rájuk, pedig a teljesítményük és a filmjeik népszerűsége miatt mi ezt egészen másként gondoljuk” – magyarázta Király Levente a Metropolnak.

Személyes kapcsolat

Az író a két színész filmjein nőtt fel, és miután felnőttként sikerült jó barátságot kialakítania velük, küldetésének érzi, hogy életművüket minél tovább fenntartsa.

„Volt szerencsém találkozni velük, és rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy elképesztően kedves emberek. Hiába alkottak remekműveket évtizedeken át, semmiféle sztárallűrt nem tapasztaltam velük kapcsolatban, szerények és nyitottak voltak. A filmjeik itthon – népszerűség tekintetében – évtizedek óta túlszárnyalnak az amerikai filmek áradatán, hiszen egy olyan szórakoztató légkört teremtenek, aminek köszönhetően az egész család számára remek közös kikapcsolódás megnézni a filmjeiket. Ki hitte volna 1967-ben, amikor elkészült az első közös alkotásuk, az Isten megbocsát, én nem!, hogy 2021-ben is szárnyalni fog a kultuszuk Magyarországon? Bízom abban, hogy az elkövetkezendő évtizedekben is legalább akkora népszerűségnek örvendenek majd a filmjeik, mint manapság.„

A megkéselt Terence Hill

Terence mindig maga végezte a kaszkadőr mutatványokat, nem ismert félelmet. Sportos fizikuma pedig képessé tette mindezekre. Ez azonban veszélyeket is rejtett magában.

„Kicsit mérges is voltam – meséli a ma az Egyesült Államokban élő producer, Josi Konski –, amikor felesleges kockázatokat vállalt. Igazi hős volt. A feleségétől hallottam, hogy New Yorkban látta, hogy egy nőt az utcán bántalmaznak, és sikeresen megmentette. A támadó azonban a dulakodás közben úgy megszúrta, hogy Terence majdnem meghalt.”

Elefántfül vacsorára

Bud Spencer az Extralarge sorozat alkalmával a forgatás végeztével szinte minden alakalommal meghívta a stábtagokat vacsorázni. Természetesen ilyenkor mindenki a vendége volt.

„Meghívott minket a kedvenc olasz éttermébe, Coral Gablesbe. Azt mondta: 'Itt olyan rántott szeletet sütnek, amelyek elefántfülnek tűnnek!„ Megérkeztünk, és mindannyian leültünk egy hatalmas asztal köré. Megérkezett az olasz tulajdonos is, aki üdvözölt minket. Rögtön megrendelte az orecchie di elefantét... Annyira kíváncsi voltam rájuk! Igaza volt. Hatalmasak voltak! A legjobb rántott hús, amit valaha ettem!” – árulta el az egyik stábtag.

Kókuszdióval dobált állatok

Különleges anekdotája van Sal Borgese színésznek is, aki Anulu karakterét alakította a Kincs ami nincs című filmben.

„Emlékszem, hogy a film azon jelenetében, amikor ugrálok, míg körülöttem bombák robbannak, szembetaláltam magam egy színes kígyóval, amiről nem tudtam, hogy mérges-e, vagy sem. Aztán emlékszem még arra, hogy a forgatás helyszíne olyan volt, mint egy állatkert, mert mindig rengeteg élőlénnyel találkoztunk, köztük többször kajmánokkal, és nem tudtuk, hogyan kezeljük őket. Emlékszem, egyszer szembekerültem egyel. Próbáltam nyugodt maradni, de ő csak mozdulatlanul nézett rám a hatalmas, tátott szájával, és csak akkor tudták elijeszteni, mikor kókuszt dobáltak mellé. Csak utólag fogtam fel, hogy milyen veszélyes szituáció is volt.”

Bud Spencer alig látott

Vicces történetei vannak Bud Spencerrel kapcsolatban Giorgio Vignali színésznek is. Az egyik a Bombajó bokszolóból, amikor Bud kisétál a tengerpartra, elgondolkodik, majd megáll a víz szélén, egy csónak mellett.

„A próbákat a folytatás előtt a kaszkadőr Giancarlo Bastianoni segédletével végezték. Giancarlo jelezte a rendezőnek, hogy Bud nem lát jól, így nem látja, hol kell abbahagynia a sétát. Éppen ezért az egyik helyhez, ahol meg kellett állnia, egy csónakot helyezett el. A próbák után felhívta, és elmagyarázta neki a sétát, emlékeztetve arra, hogy meg kell állnia a csónak mellett. Bud bólint, a rendező azt kiáltja: »Action!«, és Bud elindul a tenger felé. De nem látta még a csónakot sem, így végül begyalogolt a vízbe. Aztán dühössé vált, és azt kiáltotta: »Hol a francban van az a csónak?« Olyan rosszul látott, hogy észre sem vette, amint elhaladt mellette.”

„Bud Spencer tényleg nagyon rosszul látott” – folytatja a történetet Jerry Cala, aki a Bombajó bokszolóban volt az olasz pofonosztó színésztársa. „Olyan vastag lencsés szemüveget viselt, hogy amikor forgattunk, nem tudta hordani azt. Ezért azt mondta nekem: »Jerry, amikor a rendezőasszisztens jelet ad, megpaskolod a lábam, és elindulok.« Mégis repülőgép pilóta lett. Nemcsak saját kis repülőgépe volt, hanem 1981-ben megalapította saját légitársaságát, a Mistral Airt, amely még ma is létezik.”