Őszinte vallomás: Ezért osztotta szét a gázsiját Keresztes Ildikó – Videó

Keresztes Ildikó volt az első előadóművész, aki tegnap délután megtartotta az első raktárkoncertet.

Ezzel megnyitotta azt a koncertsorozatot, amelyet a kormány azért hívott életre, hogy támogassa a zenészeket és a zeneiparból élő háttérmunkásokat. Ildikó nagyon hálás, hogy újra színpadra állhatott – ha közönség nélkül is –, és ezúttal is a maximumot hozta ki magából. Az énekesnő a Ripost-nak mesélt először az elmúlt hónapok megpróbáltatásairól és az ez idő alatt szerzett új tapasztalatairól.

Tökéletes körülmények

„Nagyon köszönjük a lehetőséget, hogy újra ilyen formában zenélhetünk!” – kezdte lapunknak Keresztes Ildikó. „Kicsit izgultam, mert mi voltunk az elsők, akik megnyitottuk a raktárkoncert-sorozatot. Tartottam a felvételtől, mert úgy van ez, mint a színházban: hiába játszod 100 éve a darabot, amikor azt mondják, hogy felvesszük az előadást, tuti, hogy elbakizod.

Manapság nagyon nagy lehetőség olyan helyen fellépni, ahol a körülmények tökéletesek. A raktárkoncert ezt most lehetővé tette, ezért nagyon jól éreztük magunkat. A teljes zenekarommal több mint fél éve nem állhattunk színpadra, ezért ez most egy jó alkalom volt arra, hogy újra zenélhessünk. Nagyon örültünk, hogy újra láthattuk egymást és hogy újra – ha nem is a klasszikus formában – adhatunk a közönségnek. Ez a buli egy lehetőség, hiszen a koncertfilm sokáig visszanézhető, így azok is megszerethetik a zenénket, akik eddig nem jutottak el egy Keresztes-koncertre” – mondta Ildikó.

„Szerencsés vagyok...”

„Érzékenyen érintett, hogy olyan zenésztársaim, akik benne voltak nyolc jól menő produkcióban is, a végén arra kényszerültek, hogy hazaköltözzenek vidékre a szüleikhez, mert nem tudták fenntartani az albérletüket. Fél év kiesés ebben a szakmában sok idő, a vírus mindenkit nehéz helyzetbe hozott… Én szerencsés vagyok, mert úgy neveltek, hogy mindig legyen tartalékom, spórolós típus vagyok… Az én koromban már elvárható, hogy az embernek legyen egy kis tartaléka, de a fiatalabb zenésztársaim még nem feltétlen rendelkeznek stabil egzisztenciával. Éppen ezért igyekeztem nekik segíteni. Megesett, hogy az utóbbi időben a kisebb, ötszáz főt nem meghaladó fellépéseim után lemondtam a gázsimról, és szétosztottam közöttük” – árulta el Ildikó, aki az említett nehézségeken túl jól viselte a bezártságot.

„Imádom, amit csinálok”

„Soha nem engedtem volna meg magamnak, hogy fél évet pihenjek, de igencsak rám fért. Nyilván imádom, amit csinálok, de szem elől tévesztettem, hogy már elmúltam 25. Rájöttem, hogy nem lehet a szervezetet a végletekig kizsigerelni. A karantén helyettem eldöntött mindent, és ez idő alatt igyekeztem csak befelé figyelni. Írtam három dalt, és bízom benne, hogy hamarosan visszaáll a rend” – fejezte be Keresztes Ildikó.