Egyetlen helyen érzi magát biztonságban Szilágyi István özvegye

Kéretlen „segítő” bukkant fel Jolika háza körül, egyre jobban aggasztva az özvegyet és mindazokat, akik pártfogásukba vették. Mint azt a Bors megírta, a titokzatos szőke nő mindenáron be akar jutni Szilágyiék otthonába, azt terjesztve, hogy a Baptista Szeretetszolgálat emberei kihasználják a zavarodott nénit. Munkatársunk azonban azt tapasztalta, hogy az özvegy tökéletesen tudatában van annak, mi történik körülötte.

„Tudom, sokan azt hiszik, hogy hülye vagyok, de nem vagyok az. Látom azt a sok embert, akik jó szándékból vesznek körül, és pontosan tudom, kik azok, akik hátsó szándékkal nyomulnak. Ilyen az a nő is, aki idejár, az a szőke. Négy napja ismerem, nem tudom, mit akar tőlem. Jön és intézkedik.”

Az említett nő a helyiek szerint hívatlanul jelenik meg Szilágyiék házánál a gyilkosság óta szinte mindennap. Erőszakos a fellépése, a sajtó munkatársait elzavarja, és ugyanezt teszi másokkal is, akiknek szerinte nincs ott keresnivalója. Hétfőn délelőtt megint megjelent, de már annyira fél tőle Jolika, hogy az őt segítő Baptista Szeretetszolgálatosokkal szó szerint elbarikádozták magukat. A kaput állandóan zárva tartják, kővel erősítették meg, és a szeretetszolgálat egyik kétméteres munkatársát is elhívták erősítésnek.

„Látjuk, hogy sűrűn idejön az a nő, de nem tudjuk pontosan, mit akarhat Jolikától” – mondja a lapnak az egyik szomszéd. „Már én is hallottam, hogy arra kérték, távozzon innen, nem kérik a segítségét. De ő csak jön és balhézik, összevissza beszél a Baptistákról is, hogy fogva tartják Jolikát, és hasonlókat. Közben mindenki látja, hogy milyen emberfeletti munkát végeznek, szeretik Jolikát, aki viszontszereti őket. Nem értjük, miért nem veszi tudomásul, hogy nem kérnek belőle. Nyilvánvalóan hátsó szándékkal jön, mert nem először tűnik fel szegények, elesettek körül, akiknek nincs örökösük. Itt a környéken mindenki ismeri, és a szekrény méretű test­őreit is.”

Jolika a szobába húzódva mesél lapunknak.

„Egyedül alszom éjszakánként itthon, a kapu és a ház is be van zárva, itt biztonságban érzem magam. Nincs rossz érzésem a házban” – mondja, majd elgondolkodik. „Az a furcsa, hogy nem álmodom. Egyáltalán, semmit sem. Mintha kiesett volna minden, ami történt. Tudja – nyomja meg a szavait –, minden.” Joli néni így beszél a tragédiáról, egyelőre a „minden” szóval képes csak összefoglalni azt az elképzelhetetlen horrort, ami a házukban történt május 3-án. Szilágyi István színészt azon a napon verte agyon egy veszekedést követően a fia, Péter, aki azóta előzetes letartóztatásban van.

„Jó helyen van most a fiam” – magyarázza Joli néni. „Pszichológus foglalkozik vele, és gyógyszert is kap, így nincs vele semmi gond. Ő rendes gyerek, csak művész, tudja, a művészek lelke más, mint az átlagemberé, sokkal érzékenyebb. Azt hiszem, bekattant.”

Elismert szobrász

Humenyánszky Jolán nívódíjas szobrászművész, számos köztéren láthatók az alkotásai. Lapunk munkatársát műtermébe invitálta, ahol először a saját szobrait mutatta.

„Az ott Juhász Jácint portréja. Azt mondják, meghalt már. Ha így van, el kellene küldeni a családjának ezt a szobrot.”

Aztán egy másik, az ő munkáinál sokkal kevésbé kifinomult, erőszakos jelenetet megörökítő alkotást vesz a kezébe.

„Ezt a fiam csinálta, nézze csak! „Szörnyek harcolnak” a címe. Volt tehetsége a szobrászathoz, de sajnos nem foglalkozott vele.”