Exkluzív interjú, a Família Kft. nagypapáján nem fog az idő

%RIPOST%: Engedje meg, hogy elsők között gratuláljunk az elismeréshez!

Baranyi László: Köszönöm szépen. Ha jól tudom, én vagyok az egyedüli Magyarországon, aki ebben a korban még aktívan színpadon van.

%RIPOST%: Könnyen indult a pályafutása?

B. L.: Nem éppen! A kubikusgödörből a gázműveken át jutottam a budapesti Nemzeti Színház színpadára. Annak idején ugyanis izgatásért kirúgtak a főiskoláról. Egy meggondolatlan mondatot mondtam kilenckor, tízkor pedig már az igazgató irodájában álltam, aki közölte: amíg ő ott dolgozik, nem mehetek vissza.

%RIPOST%: Bánja, hogy így történt?

Dehogy. Az életben semmit nem bántam meg, pedig szállítómunkás és csapos is voltam. Egy színésznek minden jó iskola lehet.

%RIPOST%: A díj és a közönség is önt igazolja. Hogyan ünnepli az elismerést?

B. L.: Lent vagyunk a nejemmel Zalakaroson, áztatjuk magunkat a gyógyvízben. A drága feleségemmel immár 50 éve elválaszthatatlanok vagyunk. 17 éves volt, amikor megismertem, együtt jártunk Rózsahegyi Kálmán Tanodájába. Akkor még hiába próbáltam becserkészni, mert azt mondta, hogy 28 évesen öreg vagyok hozzá. Inkább a 22 évesekkel nyomta a táncot. Eltelt tíz év, és újra találkoztunk. Akkor hála Istennek, rám kacsintott az ég. Addigra eleget szenvedtem a rendszer és a rossz házasságok miatt.

(A cikk folytatódik a következő oldalon.)

%RIPOST%: Fél évszázados szerelem! Mi a titkuk?

B. L.: A mai napig udvarolok a feleségemnek. Főleg, ha rossz fát tettem a tűzre! Igaz, hogy a lángoló érzelem egy idő után átalakul végtelen szeretetté és bizalommá, de ezzel nincs baj, sőt! Mindkettő nagyon fontos. Ha azt mondtam a feleségemnek, hogy elmegyünk megünnepelni valamelyik haver születésnapját, nem kapott hisztériás rohamot, és nem kezdett el faggatni, hogy „milyen ringyóval találkozom”.

%RIPOST%: Nemcsak a párkapcsolatára vigyáz, de a barátait is nagy becsben tartja. Mit szól ahhoz, hogy a környezetében élők szerint a százat is megéri?

B. L.: Aranyosak, és bízom benne, hogy ez így is lesz. A világon semmi bajom, csupán a térdem rakoncátlankodik néha. Megmondom őszintén, a lépcsőzés nehezen megy. Ha az egyik csont hozzáér a másikhoz, az olyan érzés, mintha tüzes vasat szúrnának a lábamba. Nem megy elég olajozottan a mozgás.

Pont a jövő héten kapok injekciót, ami legalább másfél évre rendbe hoz.

Szükségem van rá, mert én még táncolni akarok a 100. születésnapomon! A vérnyomásom is rendben van. Ha nagyon ritkán felmegy 150-re, beszedek egy tablettát, ami azonnal leviszi. Félévente járunk a feleségemmel vérvizsgálatra a körzeti orvoshoz, aki mindig megdicsér bennünket. Még túlsúlyosak sem vagyunk! Én 85 kilót nyomok a mérlegen, nincs pocakom.

%RIPOST%: Mi tartja fiatalon?

B. L.: Soroljam? Az életvidámság, az istenhit, az, hogy nem hagyom el magam. Én kérem ma is minden reggel a kezembe veszem a háromkilós súlyzót. Aztán van egy csodálatos unokám, Kamilla, aki a nyáron lesz 15 éves. Sajnos nem akar színész lenni, testnevelés-földrajz szakos tanárnak készül. S persze a színház!

Három szerepet is viszek. Ha hívnak, nem tudok ellenállni.

Szeretem a munkámat. Az országos ismertséget meghozta a Família Kft., a nézők pedig azóta is emlékeznek rám. Tegnap is találkoztam az utcán egy hölggyel, aki elképedve jegyezte meg, hogy az évek alatt nem változtam semmit. Elárultam neki, én is öregszem, csak a szakállam jól ápol és eltakar. Igaz, ami igaz, nem vagyok ráncosodó típus.