Hihetetlen sztorikat osztott meg velünk a legendás magyar zenész

Ha azt hiszi, ismeri a teljes Szikora Robi sztorit, nagyot téved! A zenész közelgő nagykoncertje és egyben 65. születésnapja apropóján beszélgetett a %RIPOST%-tal. Íme néhány dolog, ami az életrajzokból eddig jórészt kimaradt, vagy nem pontosan így került be!

Világsztárt is visszautasított

A "nagy generáció" tagjai közül szinte mindenkit hívtak külföldre zenélni, de a legtöbben nemet mondtak a lehetőségre. Szikora mindjárt kettőre is, pedig másodszor nem akárkit kellett visszautasítania.

„1990-ben Little Richard adta át nekem a legfigyelemreméltóbb keleti zenész díját Los Angeles külvárosában, Hollywoodban. Később odajött hozzám és biztatott, hogy maradjak kinn és írjak zenéket. Ezt azután ajánlotta fel, hogy hallotta a Most kell, hogy nagyon szeress angol átiratát. Éneklésről nem esett szó, mert rosszul beszélek angolul…  Korábban Németországban kaptam hasonló ajánlatot, ott már popsztárt szerettek volna csinálni belőlem. Rágódtam kicsit, de csak amíg meg nem láttam Budapesten a dunai hidakat.

Ezt a várost hogy lehetne itt hagyni?

Itt a szerelmem, itt van az édesanyám, itt van a kutyám és itt van a Vasas. Mindenem megvan, nagyobb Mercedest nem tudok venni, nagyobb sikerre pedig aligha vágyhatnék. Ráadásul a mi anyanyelvünknél nincs kifejezőbb, ha dalszerzésről van szó.”

Orosz rulettet játszott a karrierjével

Robinak fogalma sem volt arról, hogy a saját karrierjét teszi kockára azzal, hogy egy komplett lemezt írt Szűcs Juditnak. Végül kilépett a Hungáriából és ámokfutásba kezdett...

"Számítottam rá, hogy utánam nyúlnak. Kaptam is már első este egy táviratot, hogy másnap fáradjak be a lemezgyárba.

Ott közöltek, ha tényleg kiszállok, akkor soha többé nem lesz lemezem.

Ezt csak úgy lehetett megúszni, hogy örült vagy és orosz rulettezel. Teli voltam önbizalommal és felhívtam Környei Attilát, hogy csináljunk zenekart. Neki is az volt az első mondata, hogy őrült vagyok és igaza is volt, de megcsináltuk a Zoo nevű punk zenekart, amiből hetekkel később megszületett az R-Go. Pörögtek az események, én pedig olyasmiket tettem, amiket korábban soha. Például heteken át vezettem úgy autót, hogy nem volt jogosítványom.”

Kirúgta a barátját

Szikora sosem volt híve a lassú víz partot mos mentalitásnak, ami miatt időnként kénytelen volt megbánni, amit mondott, vagy tett.

„Gyorsan, talán elhamarkodottan hozok döntéseket és ez nem mindig szerencsés. Például akkor sem volt az, amikor hirtelen dühömben kirúgtam Környeit. Testvéremként szerettem és szeretem őt most is, de 1988-ben egy pillanat alatt elküldtem a zenekarból, mert elkésett és nem értünk oda egy fontos fotózásra.

Mindent vele építettünk fel, mégis megtettem.

Szerencsére a rajongók és ő sem hagyta annyiban…”

Embercsempész lett?

Feltettük a nagy kérdést, vajon mi volt élete legnehezebb napja? Azt mondja, aznap minden romba dőlhetett volna, amiért küzdött, de hogy a zenekar végül megtette-e, amire a fiatal fiú kérte őket, azt Szikora sosem fogja elárulni...

"Nem is nagyon kell gondolkodnom ezen. Még a hungáriás évek alatt egy nagyon kedves berlini fiú, aki a tolmácsunk volt, arra kért minket, hogy a hangfalban vigyük át Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe. Magyarul, azt szerette volna, ha embercsempészkedünk, ami, ha lebukunk, számára a biztos kivégzést, számunkra pedig húsz év börtönt jelentett volna. Lecsavartuk a hangfal hátulját, kipakoltuk… Többet nem mondok, de ez a döntés és ez a nap volt életem legnehezebb napja…”

Eltiltották a kedvencétől

Azt hitte, segíthet mentoráltjának a karrierépítésben, de rá kellett jönnie, hogy még csak nem is találkozhat az akkor még kamaszlány felfedezettjével, Tóth Andival.

„Sokszor eszembe jut Tóth Andi, akit azután zártak el tőlem hermetikusan, hogy megnyertük az egyik tehetségkutatót. Attól a pillanattól kezdve hozzá sem szólhattam. Kapott egy menedzsert.

Ez nagyon rosszul esett.

Nem írhattam neki egy dalt sem, pedig a verseny alatt minden tudásomat odaadtam neki, ami ötven év zenéléssel a hátam mögött, nem volt kevés.”

Csendes bolondok követik

Robi zenei értelemben sok szempontból igazi rekorder, de azt csak kevesen tudják, hogy az ő rajongótábora a legelvetemültebb és legelszántabb.

„Volt, aki megfigyelt és ma is akad olyan, aki követ, mert jól ismeri a napi ritmusom, rutinom. Ott van a templomnál reggelente. De nem zavar, mert ők aranyos és csendes bolondok. Ami érdekes, hogy szerintem az én nevemet viseli a legtöbb gyerek és asszony. Több hölgy is van, aki Szikora Róbertné-ra változtatta a nevét és Szikora Robika is rengeteg szaladgál Magyarországon. Én hálás vagyok nekik, mert ilyen rajongók nélkül nem lehet előre haladni ezen a pályán. Vonzom a jó értelemben vett bolondokat, szerencsére. Most eszembe jutottak azok a lányok, akik sok évvel ezelőtt egyszer Pestről követtek kocsival, és egy kanyarban kisodródtak. Az egyik lány majdnem meghalt, de Isten segített rajta, felépült és apáca lett…”

Még most is izgul

Hiába az 50 éves színpadi rutin és a szinte önmagától működő slágerek, a legenda máig képtelen leküzdeni az idegességét, amit egy koncertre való felkészülés okoz benne.

"Nem véletlenül szerepel a december 18-ai Aréna koncert plakátján külön ez a szó és nem véletlenül van mellette, hogy Szikora Robi és az R-Go. Ugyanis a buli nem csak a Csikidamrol szól, hanem a teljes munkásságomról. Átvezetünk ötven évet.

Tudod, mi van? Még öt évtized után is be vagyok tojva a koncert előtt.

Nem eszem, nem alszom, de éppen ez a stenk adja meg, hogy a színpadon már török-zúzok"

- mondta lapunknak a legendás zenész.