Teljesen kiakadtak a nézők Aleska Diamond musicaljén

Akár jól is sikerülhetett volna a Kosztolányi Dezső regényéből született modern musicaldráma, amit október 22-én mutattak be a Millenáris Teátrumban. Hiszen az Édes Anna alaptörténete annyira jó, hogy azt már csak elrontani lehet. Nos, sikerült is.

A Budapesti Showszínház kiforratlan produkciója körüli első baljós jelek már azelőtt nyilvánvalóvá váltak, hogy felgördült volna a függöny. A darab ugyanis bő húsz perc késéssel kezdődött, aminek okáról a közönséget valamiért elfelejtették tájékoztatni. Így az egybegyűltek kénytelenek voltak télikabátban állva várakozni az előcsarnoknak nem nevezhető, fűtés nélküli teremben. Azok a bátrak, akik levették kabátjukat, türelmetlenül vacogtak, és persze panaszkodtak is a hidegre.

A didergő nézők, akik pogácsamajszolással, és borozással próbálták elütni az időt, végül elfoglalhatták helyüket. Azaz csak elfoglalhatták volna. A jegyeken szereplő sor és székszám ugyanis legtöbbször egy nem létező helyre szólt, így végül hangosbemondón tájékoztatták a zavarodott tömeget: mindenki oda ül, ahova szeretne!

Totális szervezetlenség

Azoknak, akik ekkor még mindig reménykedtek egy jó színházi élményben, körülbelül az előadás első 10 perce után hervadt le a mosoly az arcukról. A többek közt Aleska Diamondot is felsorakoztató Édes Anna ugyanis egy összecsapott, amatőr félreértés, amit sajnos a Kozmixból ismert Hozsó által írt zene tesz még kiábrándítóbbá. A színészek, akik közül szinte mind kezdő, persze lelkesen próbálkoznak valami megérintőt, valami maradandót alkotni, elsősorban nem is velük van a baj. Hanem minden mással.

A kétórás, kétfelvonásos próbálkozás szünetében a %RIPOST% tudósítója csak csalódott és értetlen mondatokat fülelt ki, így nem meglepő, hogy sokan feladták, és sietősen távoztak. A jelen lévő celebek, köztük Kiszel Tünde és lánya, Donatella, Lányi Lala, vagy éppen Schmuck Andor viszont lelkesen kitartottak. A második felvonás sem hozott azonban megváltást, a szegényes popmuzsika szinte meggyalázta Kosztolányi klasszikusát. Bár a címszereplő Horváth Mónikának voltak szép pillanatai, Tóth Ádám rendezése bizony bőven hagyott kivetnivalót maga után.

A nézők legalábbis egész biztosan másra számítottak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy sokan kínjukban többször is elnevették magukat a második felvonás végén, majd gyorsan távoztak.

A vastaps pedig, épp úgy, ahogy az október 23-ra tervezett előadás, elmaradt.