Markos György: Ha megállok, meghalok!

A Markos-Nádas-Boncz alkotta legendás hármas lassan 30 éve feloszlott, és már esély sincs a folytatásra. Boncz Géza 2000-ben elhunyt a napokban 74 éves lett Markos György pedig a 90-es évek elején, nem sokkal legendás édesapja halála után irányt váltott.

„Tényleg éles váltás volt otthagyni a színpadot a formációnk sikerei csúcsán és valóban sokan nekem is szegezték a kérdést, hogy miért. Nos, több alapos okom is volt rá. Egyrészt úgy voltam vele, hogy jobb a csúcson abbahagyni, mert nem akartam olyan bohóccá válni, akinek a poénjain már csak önmaga röhög, másrészt elvesztettem az édesapámat, akit az ország csak Alfonzóként ismert. Aznap, amikor váratlanul elhunyt, eltörött bennem valami… Éveken át nem ocsúdtam fel a gyászból és ez sajnos látszott is rajtam. Nem tudtam őszintén nevetni, így nevettetni sem” - kezdte a Ripost-nak Markos György, akinek ma is gyakran hiányzik a férfi, aki meghatározta az életét és akinek ma is igyekszik a nyomdokában járni, bármit is tesz, vagy mond.

„Apám egy csodálatos ember volt és fantasztikus apa. Ugyanakkor nem ismertem nála keményebb karaktert sem. Hazajött gyalog az orosz frontról és még csak bele sem fogyott a kíméletlen útba… Hát ilyen ember volt Alfonzó, akinek én egész életemben meg akartam felelni, de ez csak részben sikerült, hiszen bár erős vagyok, fele annyira sem vagyok az annyira, mint ő volt” - mondta a humor egykori nagyágyúja, akinek az életében mai napig nagyon fontos szerephez jut a sport, ami szó szerint az életét mentette meg.

„Egész életemet átszőtte a sport. Kipróbáltam néhány küzdősportot és még ma is rendszeresen futok. Ha nem így tettem volna, 2000-ben a stroke már elvitt volna az orvosom szerint. A mozgás még ma is az életemet menti meg minden nap. Az van, hogy ha leállok, meghalok és ez nem vicc!” - jelentette ki Markos, aki a színpad után egy darabig fordítóként és tolmácsként dolgozott, mígnem egy napon felidézte magában a napot, amikor édesanyját megtámadták a saját házuk előtt. Gyuri akkor döntötte el, hogy a saját kezébe veszi az irányítást…

„Édesanyámat fényes nappal kezdte fojtogatni egy fickó, aki meg akarta szerezni a nyakláncát. Végül mire odaértem, elmenekült. Volt vagy nyolcszáz méter előnye, de utolértem és hát… A lényeg, hogy a rendőrök közölték velem, hogy nem ez a dolgok elrendezésének a módja, és persze igazuk volt, de melyik férfit lehet leszedni arról, aki bántja az anyját? A lényeg, hogy az emlék hatására döntöttem el, hogy az országban másodikként megalapítottam a saját kerületem polgárőr egyletét. Többek között ebből nőtte ki magát a mai szervezet, ami hatvankétezer tagot számlál és ami évtizedek óta a napi elfoglaltságom” - mesélte Markos György, aki éppen a választott hivatása miatt nem házasodott meg soha.

„Nem vagyok magányos farkas, de lássuk be, az együttélésre alkalmatlan vagyok. Végül is nem várhatom el senkitől, hogy jó pofát vágjon ahhoz, hogy hektikus az életem. Van, hogy éjjel kettőkor hívnak, hogy valaki, vagy valakik segítségre szorulnak én pedig nem mondhatom a srácoknak, hogy hagyjanak békén aludni, hiszen a tagjaink mindegyike a munkája mellett, bérezés nélkül teszi a dolgát polgárőrként, így tartozom nekik annyival, hogy mellettük vagyok, amikor kell” - szögezte le a legendás humorista, aki elárulta, hogy a zenehallgatás jelenti számára a kikapcsolódást. Leginkább Mozart és Csajkovszkij muzsikája nyugtatja meg, de imádja Bing Crosby búgó basszbaritonját is.

Nincs buli, munka van… Bár Markos György csendben ünnepelte a 74. életévét, nem rendezett bulit a barátaival. A nagy napon reggeltől estig értekezletekre ment az Országos Polgárőr Szövetség székházában, ahol gőzerővel értékelik a világjárvány okozta helyzetet, hiszen a szervezet a kormány stratégiai partnere, így minden taguk kivette a részét a védekezésben. „Irgalmatlan meló van most, hiszen hamarosan le kell adjuk a beszámolót a járványhelyzetről, így most szó sem lehetett mulatozásról. Egyébként pedig nem is számolom az éveket, mert a végén még úgy megijednék, hogy megállna a szívem” - mondta nevetve Markos.