Megrendítő: Sas József utolsó napjainak drámájáról vallott az özvegye

„Sokan azt gondolhatják, Jóskának megváltás volt a halál. Ez nem igaz. Ő igenis élni akart, még így is, ágyhoz szögezve, kiszolgáltatva, elesetten. Éreztem rajta, hogy ott dolgozik még benne valamiféle hihetetlen élni akarás. Nem panaszkodott. De hogy milyen érzések dúltak a lelkében időnként, azt csak a szeme árulta el nekem. Próbáltam vigyázni rá, megóvtam mindentől és mindenkitől. Aki a házunkba belépett, csak negatív koronavírusteszttel tehette. A sors hihetetlen igazságtalansága és gonosz fintora, hogy mégis elkapta ezt a vírust…„ – kesergett Komjáti Zsuzsa. A színészre nemcsak a felesége, de egy szakápoló is vigyázott. Tele volt életkedvvel, tervekkel, s a visszatérésről beszélt. Arról, hogy egyszer majd újra színpadra áll, énekel és szórakoztatja a közönséget. „Azt gondoltam, talán van remény, az ő hite és akaratereje segít majd. Tévedtem. Január 1-jén már olyan rosszul volt, hogy mentőt kellett hívni hozzá. A tüdeje gyakorlatilag már nem működött. Soha nem felejtem el, a mentőtiszt azt mondta nekem: „Asszonyom, imádkozzon…” – idézte fel a humorista özvegye a Blikknek. „Két nappal később bementem Jóska után a János kórházba, akkor volt a születésnapja, vittem neki egy tortát, rajta gyertyákkal, és naiv módon azt gondoltam, majd együtt fújjuk el. Be sem engedtek hozzá. Nem sokkal később a lányunk meglátogathatta, és tudom, hogy ült az ágyánál ott a kórházban, simogatta az apja fejét, és énekelt neki. Jóska január 17-én, vasárnap hunyt el. El sem tudtam köszönni tőle…” Azóta üres a ház, Sas József özvegye megpróbál talpon maradni, mert, mint mondja, rettenetesen elfáradt kívül és belül is, rossz egyedül lennie. A családja és barátai támogatják, de így sem könnyű neki. „Nem tudom, mit hoz számomra a holnap meg a holnapután. Nem is akarok, de nem is merek belegondolni.„