Szívszorító interjú: Ezt üzeni a túlvilágról Kis Grófo édesapja

Kozák László, azaz Nagy Grófo már az 50. születésnapjára készült, ám tavaly év végén elkapta a koronavírust, intenzív osztályra került és végül meghalt. A mindössze 27 éves, gyásztól összeroppant fia, Kis Grófo egy csapásra a családfenntartó szerepében találta magát. Bár azóta is nagyon fáj neki az édesapja halála, tudja, a szerettei miatt erősnek kell maradnia. Amikor elkeseredik, a hitből merít erőt.

Erről mesélt az énekes a Ripost7-nek.

Ripost7: Közel napra pontosan két hónapja, hogy elvesztette az édesapját. Valaha is fel tudja dolgozni a veszteséget?

Kis Grófo: Lehetetlen, de erőt kell venni magunkon. Ő is azt szeretné, hogy előre nézzünk, hogy erősek legyünk. Egy dolog van, ami segít enyhíteni a fájdalmunkat: a tudat, hogy ő már odafönt a Jóistennek csinálja a jókedvet, neki okoz vidám perceket. Persze nagyon szerettük volna, ha még sokáig itt maradt volna köztünk az édesanyámmal, a testvéreimmel és persze velem. Sajnos nem így alakult. Van, hogy elkeseredem, ilyenkor a hitbe kapaszkodom.

Ripost7: Az édesanyja hogy van? A temetésen az ő arcán is látszódott a csontig hatoló fájdalom...

K.G. : Egy pillanatra sem hagyjuk egyedül, ő a szemünk fénye! Vagy az öcsémnél van, vagy nálam. Nagyon vigyázunk rá, fogjuk a kezét, hogy még sokáig velünk lehessen.

Ripost7: Hogy érzi, összehozta a családot a tragédia?

K.G.: Nálunk mindig is nagy volt az összetartás, de most még erősebb lett. És ez így is marad örökre. Én, mint az idősebb fiú, 27 évesen magamra vállaltam a családfő szerepét. Már nem Kis Grófo vagyok, Nagy Grófo lettem. Az én feladatom, hogy összetartsam a családot, de ez nem nehéz, hiszen mindenki ezt szeretné.

Ripost7: Szokott beszélgetni az édesapjával?

K.G.: Sokszor még ma is felteszem a kérdést: apu, hol vagy? Merre jársz? Ilyenkor érzem, hogy a túlvilágról üzen nekem, azt súgja, ő már jól van és nyugodjak meg, minden a legnagyobb rendben.

A teljes interjút elolvashatjátok a Ripost7 legújabb, keddi lapszámában!