Élete legfájdalmasabb időszakát élte át Budapesten Gabriela Spanic

A Ripost7 hetilap munkatársának másodszor nyílt alkalma arra, hogy szemtől szemben beszélgethessen a latin-amerikai szappanoperák koronázatlan királynőjével, Gaby Spanickal. Tavaly a szó minden értelmében laza, vidám beszélgetés kerekedett a találkozásból, most azonban szomorkásabb volt a hangulat. Gabriela ugyanis most először beszélt arról a napról, amikor – alig két órával azelőtt, hogy színpadra lépett a Dancing with the Stars első magyarországi szériájában – telefonon elbúcsúzott haldokló édesanyjától.

„Életem nagyon boldog időszaka volt az, amikor tavaly ilyentájt zajlottak a Dancing with the Stars próbái és adásai. Úgy jöttem el Mexikóból, hogy édesanyám, akiről a közvélemény nem tudta, hogy a rákkal harcol, jól volt. Semmi jele nem volt annak, hogy tragédia közeleg. Az állapota nagyon gyorsan, szinte órák alatt romlott drasztikusan. Aznap, amikor elment, telefonon elbúcsúztam tőle, majd színpadra léptem és az egész show számomra legemlékezetesebb és egyben legnehezebb két percét töltöttem el a színpadon. Aznap este neki táncoltam, ő pedig abban a két percben örökre lehunyta a szemét” – kezdte a Ripost7 kedden megjelent számának adott interjújában a világsztár, aki azt is elárulta, miért nem ült azonnal repülőre és utazott haza, hogy családjával együtt gyászolja édesanyját.

„Anyukám nagyon kemény, erős asszony volt, aki erre a mentalitásra nevelt minket. Utolsó beszélgetésünkkor is azt mondta: szeretné, ha mindent beleadnék a táncba és ne adjam fel, játszódjék le bármi a lelkemben. Egyébként akkor sem tudtam volna hazautazni, ha a föld az éggel egybeért volna, mivel tombolt a világjárvány és járatok sem indultak. Ami viszont a legfontosabb, és ezt kevesen tudják, hogy Dél-Amerikában az a szokás, hogy gyakorlatilag a halál pillanatában kezdetét veszi a virrasztás és huszonnégy órán belül el is temetjük a halottainkat. Így akkor sem értem volna haza, ha mindent hátrahagyva azonnal elindulok a családomhoz” – magyarázta Gabriela Spanic, aki nem tagadja, pokoli napokat élt át akkoriban Budapesten.

„Nagyon nehéz volt… Főként a tehetetlenség bántott. Össze kellett szorítanom a fogamat és tartanom kellett magam, hiszen itt volt velem a kisfiam, aki az imádott nagymamáját veszítette el és csak én állhattam mellette támaszként” – idézte fel a fájdalmas emlékeket Gaby. A venezuelai szappanoperasztár nem csak fájdalmáról, de magánéletéről is beszélt a magazinnak. Keresd a Ripost7-et az újságárusoknál!