Élete utolsó éveiben szörnyű balesetet élt túl Bálint gazda

Élete utolsó éveiben Bálint Györgynek boldog, nyugodt időskor jutott, ám egy szörnyű baleset majdnem az életébe került. 2011-ben, amikor egyik este hazafelé tartott a XVI. kerületi otthonába, a kertvárosi zebrán elgázolta őt egy szabálytalanul száguldó autó. Bálint gazda húsz métert repült, majd elvesztette az eszméletét.

Három napig feküdt kómában az Országos Baleseti Intézetben, a lába két helyen is eltört, a homlokában életveszélyes vérömleny alakult ki, emellett bordatörést és egyéb sérüléseket is szerzett. Az orvosok azt mondták, hogy ha a vérömleny nem szívódik fel, Bálint gazda szervezete nem lesz képes tovább működni. Ekkor már sokan a legrosszabbra számítottak, de a vérömleny felszívódott, fél év alatt pedig az ország kertésze is meggyógyult.

„Kellemetlen utóhatása a történetnek, hogy a hallásom nagyon megromlott. Addig azzal semmi baj nem volt. Az ujjaim sem úgy mozognak, mint korábban” – vallotta be a Bálint gazda – A százéves kertész című életrajzi könyvében.

Bálint gazda nehezen viselte, hogy a baleset után sok mindenben segítségre szorult, hűséges felesége, Antónia szeretete azonban minden apró bosszúságon átsegítette.

Élete utolsó éveiben is aktív életet élt, fia, annak családja, valamint felesége, Antónia fiai és gyermekei okozták neki a legnagyobb örömet. Valamint a termőföld, az imádott növényei, amiket százesztendősen, ha lassabban is, de maga gondozott.

Nyílt és aktív életet élt, nem zárkózott be az otthonába: amint biztonságosnak ítélték, feleségével leutaztak a siófoki nyaralójukba. Ott lett rosszul, néhány nappal később pedig örökre lehunyta a szemét. A halála után kiderült, a százéves kertész, aki túlélte a zsidóüldözést, az internálást és a huszadik század egyéb rémségeit, végül a koronavírus következtében hunyt el.

„Egész életemet a hűség jellemezte, hűség a hazához, a termőföldhöz. Ez a hűség irányította a gondolkodásomat, amikor mindent megtettem, hogy 1945-ben hazajussak, ez a hűség gátolta meg, hogy 1956-ban itt hagyjam ezt az országot...”