tóth gabi
Mihály Tamás szombati halálhíre sokkolta Kóbor Jánost, hiszen még azt sem fogta fel egészen, hogy múlt szerdán Benkő László elment.
Kóbor János csak ül és emlékeibe merülve néz maga el, mióta szombat délben megcsörrent a telefonja és megtudta a hírt, hogy Benkő László halála után három nappal, örökre elment az Omega basszusgitárosa, Mihály Tamás is. A legendás zenekar frontembere egyelőre nem tudja, merre tovább…
„Valahogy most nem látom merre vezet tovább az utunk… Csak hallgatom azt a félkész szerzeményt, amit Tomi utoljára itt hagyott nálam. Az Oratóriumhoz írta, de még szeretett volna rajta dolgozni. Szólnak a fantasztikus futamai én pedig nem értem ezt az egészet. Arra gondolok, hogy talán majd egyszer befejezem, ha visszatér belém a lélek. Most nincs erőm a jövőre gondolni...” – kezdte könnyeivel a Ripost-nak Kóbor János, aki az utóbbi napokban rengeteget gondolt azokra az Omega tagokra, akik már nincsenek köztünk.
„Amikor Benkő Laci múlt szerdán meghalt, eszembe jutottak az, amikor Somló Tomi távozott. Őt két héttel később követte Laux Józsi és egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy csak nehogy Mihály Tomival is baj legyen, hiszen tudtam, hogy mostanában már nagyon nem volt jó állapotba. Kicsit olyan, mintha a tragikus történelem most ismételte volna önmagát…” – sóhajtott Kóbor, aki sokáig bízott abban, hogy barátja és zenésztársa győztesen kerülhet ki a betegséggel folytatott harcából, és lesz még alkalmuk egy színpadon állni a koronavírus után.
„Mihály Tomi évekkel ezelőtt elmondta, hogy beteg és hogy a kisebb koncertekre már nem szeretne velünk utazni. Ugyanakkor abban maradtunk, hogy ha nagy bulink lesz, azon ott áll majd mellettünk a színpadon és persze a hamarosan megjelenő lemezen is velünk dolgozott. Rettenetes érzés, hogy már nem élhette meg a megjelenést, ahogyan Benkő Laci sem” – mondta az Omega frontembere, aki annak örül, hogy a basszusgitáros és közte elsimultak a feszültségek.
„Most csak az vigasztal, hogy Tomi úgy ment el, hogy nem volt harag a szívében. Nem titok, hogy nem mindig értettünk egyet mindenben, de a sok évtizedes közös munka és a barátságunk nem engedte, hogy hosszasan békétlenség legyen közöttünk...” – zárta gondolatait Kóbor János.